Megjósolta az úzvölgyi provokációt a Máglyatűz?

Az úzvölgyi magyar katonatemető erőszakos elrománosítási kísérlete és az azt övező provokációk sokaknak a Máglyatűz című, tavaly megjelent regényt juttatták eszükbe, amelyet David Autere álnéven írt Demkó Attila volt magas rangú honvédelmi miniszté­riumi vezető. Az Oroszország által kirobbantott székelyföldi etnikai háborúról szóló regény A székely szabadság napja című kezdőfejezete az úzvölgyi eseményekhez kísértetiesen hasonló provokációról szól, amelyben román felbujtók rátámadnak egy máglya körül ülő fiatal magyar társaságra – a halálesettel végződő támadásnak pedig beláthatatlan politikai következményei lesznek.

Demkó Attila úgy látja, van némi hasonlóság a Máglyatűz kezdő eseménysora és a minapi úzvölgyi történések között, főleg ami a román hatóságok viselkedését illeti. „Az adott eseményt természetesen nem láttam előre, sajnálatos, hogy ez így történt, és nem kizárt, hogy lesznek további hasonló esetek is. A könyvem arról szól, mennyire robbanékony és kihasználható a kisebbségi, így a székelykérdés a külső nagyhatalmak és a román belpolitikai ambíciók, manipulációk számára is. Az egészen nyilvánvaló, hogy a kisebbségi kérdést ilyen módon használják ki a nagyhatalmak, az nem, hogy pontosan mi és hogyan történt Úzvölgyében” – fogalmazott a Máglyatűz írója a Magyar Nemzetnek.

Az önbeteljesítő regényekből manapság különben sincsen hiány. Michel Houellebecq francia író Behódolás című regénye, amely arról szól, hogy 2022-ben egy muszlim párt nyeri meg a francia választásokat épp a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni terrortámadás napján jelent meg, 2015. január 7-én – a könyvben különben a választások napján zajlanak rendszeres terrortámadások Franciaország-szerte.

Demkó Attila elárulta, hogy már készül a Máglyatűz angol kiadása, amely The Tsar’s Fury (A cár haragja) címen fog megjelenni. Feltűnő, hogy az úzvölgyi katonatemetőben történtek nem kavartak nagy port a nemzetközi médiá­ban, és a Máglyatűz többek között erről a „szelektív hallgatásról” is szól, ennek mechanizmusait is elemzi. A szerző szerint a médiának nem érdeke nemzetközi ügyet csinálni az eseményekből, mert alapvetően a magyaroknak van igazuk.

„Ez persze nem hír, mert ha írnak rólunk valamit, akkor leginkább az úgynevezett magyar nacionalizmus előretöréséről szólnak a hírek. Ilyen volt a dunaszerdahelyi futballcsapat ügye is.”

„Korrekt elbánásra nem számíthatunk, mivel a nemzeti kisebbségek kérdése egyébként is a jogvédelem mostohagyermeke, hisz nem fér bele a liberális doktrínába”

– véli a szerző.

Demkó Attila szerint borítékolható volt, hogy történik valami a román centenárium környékén, mert a románoknak nem sikerült úgy megemlékezniük Nagy-Románia megteremtéséről, hogy ne sértsék meg a szomszéd nemzetek érzékenységét.

„A román ünneplés, az ünnepségek része az Ukrajnához és Moldovához került területek elszakított román földként való feltüntetése is. Tehát, nem csak magyar viszonylatban kelthet feszültséget a román centenárium, amely mindenféle érzékenységet nélkülöz a magyarok, az ukránok vagy éppen a bolgárok irányába” – fejtette ki Demkó Attila.

Borítókép: Origo / Polyák Attila