Deodatus tatai tanúságai

2019.08.26. 14:07

Turczi István szerint a legendák tükröt tartanak elénk

Turczi István legújabb regénye nem csupán egy család és egy város, Tata történelmét meséli de, de bemutatja ezen keresztül egy ország, egy nemzet évszázadait is.

Legújabb kötetéről (Deodatus – A férfi és egy város tört.én.elme) szólva Turczi István már több interjúban elmondta, hogy róla gondolkodván érdemes elvonatkoztatni a szereplőktől, hiszen állítja, hogy Deodatus nem ő maga lenne. Az Olvasatnak adott interjújában Kertész Dávid kérésére válaszolva azt viszont nem zárja ki, hogy műve épp annyira a saját és a családja története ez, mint a városé és az országé.

Deodatus ugyanis kettős szimbólum – fejti ki Turczi az interjúban. – Elsősorban szimbóluma a városnak, ez etimológiailag levezethető, Deodatus – dotis, Isten adta. Dotis-totis-Tata.

Másrészt számára az alak, Deodatus az országos léptékben gondolkozni és cselekedni képes ember szimbóluma.

A történelmi Deodatus históriáját bemutatva Turczi elmondja, hogy szerinte a Képes Krónika írja le legszebben a történtét. Ezek szerint Géza fejedelem külföldi nemeseket hív, hogy neveljék a fiát és segítsék a keresztyénséget, hogy megvesse lábát az országban. Így érkezik Nápolyból a Sanseverino családhoz tartozó Deodatus.

A legenda szerint Szent Adalberttel ő tartja keresztvíz alá Istvánt. István keresztapjaként tatának nevezi őt, és hatalmas birtokokkal adományozza meg. Gézával és a királyi családdal fenntartja a jó viszonyt, rendkívüli gazdagságra tesz szert, de törvényes utódja nem lesz.

Turczi István azt is elmondja, hogy utánanézett a többi krónikában is ennek az alaknak, s mindegyikben szerepelt. A későbbi történelemkönyvekben is feltűnik az alakja, Szalay Lászlónál és Horváth Mihálynál is. Minden forrásmű hivatkozik rá. Ám a huszadik századi történelemtudomány álláspontja szerint a személye merő fikció. Itt kezdődik az irodalom, a legenda és a történelem elválasztása -. vallja meg Turczi István.

Miután Kabdebó Lóránt a Turczi István könyvét a Kalevalához hasonlította a mítoszépítése miatt, adja magát a kérdés, hogy mit jelent Turczi István számára a legenda és a legendaalkotás. Mint mondja, számára a legenda rendkívül fontos dolog, minimum kettős érték, nemzetformáló és nemzetmegtartó erejű. Másrészt a legendás és misztikus történeteknek van egy nemzeti önismereti hatásuk – állítja Turczi, hozzátéve: ezek a történetek bemutatják, milyenek voltunk a történelem során, vagyis tükröt tartanak elénk.

Deodatus egy reneszánsz ember volt a reneszánsz kor előtt. Bármennyire is idegen nemesként jelent meg, mégis egyfajta magyaros virtus jellemezhette. Ez azért fontos, mert Turczi – mint kifejti – nem ért egyet azzal a gondolattal, hogy a magyarság bezárkózó nemzetet alkotna.

Mátyás király például a tatai vár megépítéséhez felkérte az akkor sztárépítésznek számító Antonio Averulinót. Felkérte arra is, hogy építészeti tudását adja át a magyar építészeknek. Janus Pannonius mellett a kor legismertebb magyar költője Jakob Piso, aki nem véletlenül került bele a könyvbe: Erasmus közeli barátja volt, és az ő szellemiségét hozta be az országba. Ők mindnyájan a külhonit elegyítették a magyarossal, aminek lett egy egészében magyaridentitás-meghatározó eredménye – állítja.

A Deodatus az emlékezet-leképezés mintájának a kísérlete – meséli Turczi, aki az interjú tanúsága szerint megpróbálta mérlegelni és adagolni: hol van a tényekre szüksége, mi az, amit át kell írnia, esetenként pedig meg kell írnia.

Például 1510-ben tartották a tatai országgyűlést, amikor a pestisjárvány elől menekülve itt találkoztak a nemesek. Létezett a dunai hajós társaság, a nemesek és Jakob Piso, csak a történetszál leírását köthető a saját munkájához.

Tataiként tudta, hol lehetett ez helyileg, hogyan nézhetett ki a korabeli protokollnak megfelelően, még a székek helyére vonatkozólag is. De a legfontosabb az volt, hogy mindez élvezhető legyen. Megpróbálta a kicsiben a nagyot leképezni, a hely történetében az országét – hangoztatta.

A regény két fő korszakot mutat be igazán hangsúlyosan.

Tata és környéke első fénykora a XIII. századtól a mohácsi vészig tartó időszak volt. A második 1727-ben kezdődik, mikor Eszterházy felvásárolja Tatát, aminek van egy hatalmas gazdasági és szellemi vonzata.

Olyan nevek jellemzik, mint Manner Bernát, Révay Miklós, végül Hamary Dániel, aki csatlakozott a márciusi ifjakhoz. Beindul egy szellemi erjedés. Ezáltal kialakul a szembenállás a hatalommal, a függetlenségi vágy, a magyarosodás – számol be korszakolási törekvéseinek magyarázatáról Turczi István, aki arra is kitér, mit jelent a könyve elején az az ajánlás, amely két csodálatos Ilonának, anyjának és nagyanyjának szól.

Emellett számára mindig egy nagy etalon volt Zrínyi Ilona, ezért is érezte, hogy eljött a pillanat a könyvben is, amikor a nőnek kell előlépnie, saját erejét és gyöngeségeit felismerve.

Annak ellenére, hogy Deodatust nem saját magával azonosítja, Turczi István megkísérli meghatározni, mégis mit jelent számára saját hőse.

„Deodatus médium, az a figura, vagy azoknak a figuráknak az összessége, akiket Deodatusnak hívok a könyvben, ösvény és átjáró. Ösvény a valóság és a fikció útján, és átjáró a tényekkel igazolható történelmi múlt és a legendák között”

- mondja interjújának zárásában.

Borítókép:

Turczi István

Forrás: Wikipedia

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!