2023.06.12. 07:00
„Annyi életem, ahány halálom” – vallja két újraélesztés után Tóth-Laboncz Attila
Két újraélesztés után a debreceni tüdőklinika intenzív osztályára került nemrég az ismert basszusgitáros, a Tankcsapda alapítótagja.
Tóth-Laboncz Attila
Forrás: Napló-archív
Azt gondolnánk, ha az ember egy időre az evilági lét pengeélére kerül, elkerülhetetlen a számvetés és az azt követő új életperspektíva. Nem így van, Labinál legalábbis biztosan nem, erről, pedagógusi hivatásáról, a Kretén Magazinon szocializálódott olvasóközönségről és régi-új zenekaráról is beszélt nemrég a Haon Nő a hangerő című podcastjében.
A tüdőklinika intenzív osztályának bejáratával együtt nemrég a dohányzásnak is hátat fordított. Csaknem hat héttel a történtek után jól van, a felépüléshez viszont erős akarat és egy védőangyal is kellett, az egészet éppen ezért inkább pozitív élményként idézi fel.
Huszonhárom éve tanítok ugyanabban a hajdúsámsoni iskolában, és most először fordult elő, hogy nem mentem be dolgozni, így érthetően nagy volt a riadalom
– osztotta meg. Labinak ebben a tanévben elsős osztálya volt, a gyerekek, a szülők és a pedagógustársak is sokat keresték, nemsokára pedig az is kiderült, nem véletlenül ragaszkodnak hozzá a közösségben. – A tanítói pályafutásom Debrecenben, a gyermekpszichológián kezdődött, ahol autistákkal foglalkoztam. A tanítás valami olyat ad az embernek, ami visszafiatalítja. A hat-hétévesek között én is annyinak érzem magam, és az évek alatt eljutottam oda, hogy szinte minden lehetséges pedagógiai módszert és eszközt megismertem.
Mára ki merem jelenteni, hogy jó tanító bácsi vagyok
– fűzte hozzá. Szereti és komolyan veszi a gyerekeket, ami a tanulmányi eredményeiken is meglátszik. Fontos visszajelzés ez, mert Hajdúsámsonnak egy szegregált körzetében végzi a mukáját. Úgy véli, kihívás mindennap úgy eléjük állni, hogy olyat ad, amitől jobbak, gazdagabbak lesznek a gyerekek, és ami által változhat az életszínvonaluk.
Kicsit sem kretén képregény
Kilencedik lapszámához ért az a sorozat, ami Labi és barátai projektjeként többek között John Lennont, Henry Rollins-t, Ganxta Zolee-t és Kemény Henriket mutatja be, s melynek legújabb főszereplője a debreceni humorista, Hadházi László. Hogy kiből lesz végül egy-egy kiadvány központi figurája, elsősorban Labi ismerősi köre határozza meg, így érthetően (a Tankcsapda alapítótagjaként és basszusgitárosként) zenei úton indultak el.
– A Mórickán és a Kretén Magazinon szocializálódott generációk nem véletlenül tartanak a magyar képregény műfajáról, aminek népszerűségét egyébként a rengeteg börze és kiállítás is bizonyítja. Itthon társadalmi szinten is gyerekesnek tartják vagy azt kifogásolják, hogy nem az olvasás kultúráját szolgálja – fejtette ki. Összehasonlításképp elárulta azt is, hogy míg ők ötszáz példányszámot nyomtatnak egy-egy lapszámból, az Asterix Franciaországban negyvenezer példányban kel el hetente.
Az önismeret a leghálásabb műfaj
Nemrég Váradi Ferenc rádiós műsorvezető „60 év 60 debreceni dala”- sorozatának részeként került újra reflektorfénybe zenekara, a Benzin, így újra múltidézésre kértük Debrecen egyik legismertebb és leghitelesebb zenészét. Labi zenei pályafutása 1987-ben indult a főiskolán a Fóbikus Panaszok nevű formációval, amit a Tankcsapda, a Replika és a Benzin követett. A legelső zenekarai egyike volt a Színes Tévé is. Akkor csak dobosként ugrott be, most pedig – merthogy ideális esetben nemcsak a karma, hanem a pályaív is összeér, – újra velük zenél, sőt, éppen új klipjük megjelenése előtt állnak, és szervezik a nyári koncerteket.
Nincs olyan klub Magyarországon, ahol ne játszottam volna valamelyik felállásban, stadionokban vagy huszonnégy ember előtt a kis klubban
– mondta. Mivel látta a profi zenélés árnyoldalait is, végül úgy döntött: zenélni jó dolog, koncertezni is, összejönni egy sörre a barátokkal, sőt, stúdiózni is, de életmódszinten nem fér bele. – Ehhez olyan ember kell, aki szereti, hogy minden nap máshol alszik és máshol lép fel, és mindig száz százalékosan színpadkész. Ezek – akár személyiség vagy elhivatottság kérdése – nem voltak meg bennem – összegezte. Labinak fontos a tanítás, a párkapcsolat és a fent említett képregényprojekt is, ha viszont valaki profi zenész, az élete nyolcvan százaléka a zenéről szól. Meggyőződése: sokan úgy gondolkodnak, hogy „jaj de jó rockszárnak lenni, mert ingyen iszik és mindenki szereti”, a buktatókkal viszont sokan nincsenek tisztában.
Annyi életem, ahány halálom
– jegyzi meg végül, és mivel eddig is mindig talált valamit az életben, ami előrébb vitte, szinte biztosan tudható, hogy ezután sem lesz másképp.
SZD