„Annyi életem, ahány halálom” – vallja két újraélesztés után Tóth-Laboncz Attila

Azt gondolnánk, ha az ember egy időre az evilági lét pengeélére kerül, elkerülhetetlen a számvetés és az azt követő új életperspektíva. Nem így van, Labinál legalábbis biztosan nem, erről, pedagógusi hivatásáról, a Kretén Magazinon szocializálódott olvasóközönségről és régi-új zenekaráról is beszélt nemrég a Haon Nő a hangerő című podcastjében.

A tüdőklinika intenzív osztályának bejáratával együtt nemrég a dohányzásnak is hátat fordított. Csaknem hat héttel a történtek után jól van, a felépüléshez viszont erős akarat és egy védőangyal is kellett, az egészet éppen ezért inkább pozitív élményként idézi fel. 

– osztotta meg. Labinak ebben a tanévben elsős osztálya volt, a gyerekek, a szülők és a pedagógustársak is sokat keresték, nemsokára pedig az is kiderült, nem véletlenül ragaszkodnak hozzá a közösségben. – A tanítói pályafutásom Debrecenben, a gyermekpszichológián kezdődött, ahol autistákkal foglalkoztam. A tanítás valami olyat ad az embernek, ami visszafiatalítja. A hat-hétévesek között én is annyinak érzem magam, és az évek alatt eljutottam oda, hogy szinte minden lehetséges pedagógiai módszert és eszközt megismertem.  

 – fűzte hozzá. Szereti és komolyan veszi a gyerekeket, ami a tanulmányi eredményeiken is meglátszik. Fontos visszajelzés ez, mert Hajdúsámsonnak egy szegregált körzetében végzi a mukáját. Úgy véli, kihívás mindennap úgy eléjük állni, hogy olyat ad, amitől jobbak, gazdagabbak lesznek a gyerekek, és ami által változhat az életszínvonaluk.

Kicsit sem kretén képregény

Kilencedik lapszámához ért az a sorozat, ami Labi és barátai projektjeként többek között John Lennont, Henry Rollins-t, Ganxta Zolee-t és Kemény Henriket mutatja be, s melynek legújabb főszereplője a debreceni humorista, Hadházi László. Hogy kiből lesz végül egy-egy kiadvány központi figurája, elsősorban Labi ismerősi köre határozza meg, így érthetően (a Tankcsapda alapítótagjaként és basszusgitárosként) zenei úton indultak el.

– A Mórickán és a Kretén Magazinon szocializálódott generációk nem véletlenül tartanak a magyar képregény műfajáról, aminek népszerűségét egyébként a rengeteg börze és kiállítás is bizonyítja. Itthon társadalmi szinten is gyerekesnek tartják vagy azt kifogásolják, hogy nem az olvasás kultúráját szolgálja – fejtette ki. Összehasonlításképp elárulta azt is, hogy míg ők ötszáz példányszámot nyomtatnak egy-egy lapszámból, az Asterix Franciaországban negyvenezer példányban kel el hetente.

Az önismeret a leghálásabb műfaj

Nemrég Váradi Ferenc rádiós műsorvezető „60 év 60 debreceni dala”- sorozatának részeként került újra reflektorfénybe zenekara, a Benzin, így újra múltidézésre kértük Debrecen egyik legismertebb és leghitelesebb zenészét. Labi zenei pályafutása 1987-ben indult a főiskolán a Fóbikus Panaszok nevű formációval, amit a Tankcsapda, a Replika és a Benzin követett. A legelső zenekarai egyike volt a Színes Tévé is. Akkor csak dobosként ugrott be, most pedig – merthogy ideális esetben nemcsak a karma, hanem a pályaív is összeér, – újra velük zenél, sőt, éppen új klipjük megjelenése előtt állnak, és szervezik a nyári koncerteket. 

– mondta. Mivel látta a profi zenélés árnyoldalait is, végül úgy döntött: zenélni jó dolog, koncertezni is, összejönni egy sörre a barátokkal, sőt, stúdiózni is, de életmódszinten nem fér bele. – Ehhez olyan ember kell, aki szereti, hogy minden nap máshol alszik és máshol lép fel, és mindig száz százalékosan színpadkész. Ezek – akár személyiség vagy elhivatottság kérdése – nem voltak meg bennem – összegezte. Labinak fontos a tanítás, a párkapcsolat és a fent említett képregényprojekt is, ha viszont valaki profi zenész, az élete nyolcvan százaléka a zenéről szól. Meggyőződése: sokan úgy gondolkodnak, hogy „jaj de jó rockszárnak lenni, mert ingyen iszik és mindenki szereti”, a buktatókkal viszont sokan nincsenek tisztában. 

– jegyzi meg végül, és mivel eddig is mindig talált valamit az életben, ami előrébb vitte, szinte biztosan tudható, hogy ezután sem lesz másképp. 

SZD