Azahriah a Campuson: éppen elég, ha csak a zenével operál Magyarország új popjézusa - videóval

Azahriah koncertjére – még gondolatban sem idelinkelve a popsztár méltatlanul elhíresült romantikus bulvárkalandjait – nemcsak a színpad előtti kordonba kapaszkodás céljából fondorlatosan lassúsággal érkező tizenévesek voltak kíváncsiak. A deres halántékú házaspártól a kisszínpadról épphogy lepakolt zenészekig szélesedett a közönség összetétele, aminek jelentős hányadát azért mégis a huszonegy éves előadó kortársai alkották, plusz-mínusz tíz évvel persze. Az a tömeg, amit a csaknem tíz éve YouTuberként indult Azahriah pénzosztás nélkül, a saját zeneiségével vonzani képes, a Tankcsapda rózsaillatú alternatívájává emelte őt – összegeztünk az első néhány sláger után.

Ahhoz, hogy nem-rajongóként is értelmezhessük a kétségkívül kivételes tehetsége miatt szárba szökkent egyszemélyes megtestesülést, elhagyhatatlan néhány háttérinformáció. Az amerikai álom fogalmához gyakran párosított „portásból vezérigazgató”-életív mentén indult el 2014-ben, amikor Paul Street néven a YouTube-on a Rejtélyek nyomdokában című sorozatával ismertté vált. Bár gyerekkora óta zenél, dalait csak 2019-ben kezdte publikálni az Ótestamentumból kölcsönzött Azahriah művésznéven, és annak ellenére, hogy szülei nem voltak ismertek a hazai művészéletben, a Campus pénteki sztárját mára többszázezres tábora követi.

Lett egy újabb jó zenészünk

Szerencse, hogy a közönség nem folytatásos regényként értelmezi a sztárok életét – jegyeztük meg a minden dalt végigkiabáló rajongók és a svájci semlegességgel szemlélődők között, közben hálát adva a kereskedelmi rádióknak és zenemegosztó portáloknak, melyek nem hajtják a szépen nézés könnyen őrlő malmára a szemtelenül tehetséges fiatal zenészt.

Hogy tényleg mindenki rajong Azahriah-ért, mint a közösségi média mutatja, a Campus Fesztiválon nem derült ki, az viszont igen, hogy ha másra nem is jó az influenszerlét, arra biztosan, hogy a célért okosan szentesített eszköz legyen. A fiatal popikon célja pedig úgy tűnik, nem több, mint nagyon sok embernek megmutatni magát – a zenéjén keresztül.