Óvodából az iskolába: első a lelkesedés fenntartása

A Debreceni Kinizsi Pál Általános Iskola első osztályos tanulói nemrég egy kellemes napot tölthettek el a Derecskei Gyümölcsösben, amit igazán megérdemeltek, hiszen már hat hete koptatják az iskolapadot. Nem könnyű számukra a váltás, a tanintézetben sokkal fegyelmezettebbnek kell lenniük, a játék helyett pedig a tanulás került előtérbe. A kötetlen kirándulásra elkísértük a gyerekeket, hogy minél többet megtudjunk tőlük arról, hogyan illeszkedtek be az iskolai életbe.

Pedagógusaiktól, többek között Hódos Erika tanítótól érdeklődtünk, milyen nevelési eszközök szükségesek ahhoz, hogy a tanulók minél hamarabb felvegyék az iskola ritmusát. – A pedagógiai munkánk az iskolai és a családi nevelés együttesére épül. Azok a gyerekek, akik többéves óvodai nevelésben részesülnek, folyamatosan készülnek az iskolára. Legtöbbjük számára nem okoz gondot a váltás, problémát inkább az jelent, hogy több óvodából, más-más szokásrendszerrel és neveltségi szinttel érkeznek a gyerekek, amit a pedagógusoknak ügyesen egységessé, az iskola házirendjéhez igazítva kell kialakítaniuk. A hat-, illetve hétéves gyermek nyitott ugyan a kapcsolatokra, a hozzá vezető út viszont nehéz. Az elsős diákokat kötelező feladatok sokasága várja, amit eddig az óvodában nem volt muszáj megtenni, most igen. Ez mindenképpen gondot okoz, és megterhelő lehet a számukra – magyarázta Hódos Erika.

Első a lelkesedés fenntartása

A kicsik lázasan várták az első napokat, de vajon a kezdeti törekvés meddig fog tartani?

A csoportos kirándulás alatt hamar kiderült, hogy a gyermekek valóban játszva tudnak a leginkább tanulni. A Debreceni Kinizsi Pál Általános Iskola első osztályos tanulói olyan energiával érkeztek az almáskertbe, hogy azt bárki megirigyelte volna. A szervezők különböző programokkal várták a kicsiket, akik bejárták a kertet, játékos feladatokat kaptak, tehát nemcsak izmaikat, hanem agytekervényeiket is megmozgathatták. Egész nap nagyon lelkesek voltak, egy pillanatra nem hagyott alább a kedvük, azonban ez nincs mindig így, ügyelni kell arra, hogy a lendületük az iskolában is megmaradjon. – A harmincéves pályafutásom alatt megtapasztaltam, hogy egyre természetesebben fogadják a gyerekek az iskolát. Már nincsenek úgy megilletődve, mint régebben. Sokkal felszabadultabbak, és készülnek az új dolgok megismerésére. A kötött tanítási órák megélése után azonban nem ritkán alábbhagy a kezdeti lelkesedésük, viszont a megfelelő nevelési módszert alkalmazva a parázs nem alszik el. Éppen ezért is szükséges a játszva tanulás: az éneklés, a hétfő reggeli beszélgető kör, a péntek délutáni titkos óra, ahol mindenki elmondhatja a kis problémáit. Ezek és hasonló módszerek segítségével fenntartható a kezdeti törekvés, és mindenképpen pozitív hozadékuk van – mondta Hódos Erika.

Szabadidős foglalkozás

A gyerekek a szalmabálákon játszva, almafák alatt hűsölve mondták el, hogy mit gondolnak az iskolai életről, mit jelent számukra a tanulás, valamint hiányolják-e az óvodai légkört. A megkérdezettek közül szinte mindenki pozitívan vélekedett: nagyon szeretik az iskolájukat, imádnak tanulni, valamint nagyon örülnek annak, hogy új barátokat szerezhettek. Már a tanítási időszak megkezdése előtt lázasan várták az első napot, és hat hét elteltével sem látni rajtuk, hogy alább hagyott volna a lelkesedésük. Tanítójuktól megtudhattuk, hogy első osztályban dél­előtt és délután tanítási órák és szabadidős foglalkozások váltják egymást. Akadnak sarkalatos időperiódusok, mint például az ebéd utáni időszak, ugyanis abban az időintervallumban még néhány hónapja alvásidő volt az óvodában. – A hullámvölgyeket legfőképpen humorral oldom meg, megpróbálunk többet nevetni, hiszen az oldja a fáradtságot, sokkal inkább felélénkülnek a tanulók. Természetesen más módszert is alkalmazok: tanítási órán mozgásos játékokat, figyelemkoncentrációs gyakorlatokat iktatok be – tette hozzá a pedagógus.

Jó hangulat

A kiránduláson úgy játszottak, beszélgettek egymással a gyerekek, mintha már évek óta ismernék egymást, pedig legtöbbjük valóban csak néhány hete találkozott társaival. A kislányok igazi kis „csacsogó angyalkaként” viselkedtek, nem volt olyan perc, hogy ne beszélgettek volna a közelükben lévő osztálytársukkal. Köblös Léna szerint a tanórákon mindig nagyon jó hangulat uralkodik, ő mindenkivel nagyon jó kapcsolatot ápol, amit a jövőben is szeretne fenntartani. Tonhaizer Ruben is sok cimborát szerzett, egy pillanatra nem szeretne visszatérni az óvodába, szerinte az iskolai életet neki találták ki, örül, hogy megismerhette Zalánt és Bulcsút, akiknek a társaságát leginkább kedveli.

Közös nevelés

Az osztályfőnök a kiránduláson arról is beszélt lapunknak, hogy mennyire fontos a pedagógust és a szülőt egyaránt érintő, egymást segítő nevelés, amely folyamatos kapcsolattartással fenntartható. – Tudatosítani kell a szülőkben, hogy a szülői értekezlet nem csupán unalmas kötelezettség, hanem a konstruktív együttműködés színtere is. A gyerek számára csak akkor hiteles a tanár és a szülei közötti jó kapcsolat, ha ez látható, érzékelhető. Megérzi a szüleivel szembeni tanári érzéseket (és fordítva is), még akkor is, ha azok nincsenek szóban megfogalmazva. A hangsúly, a gesztusok, a mimika mind arról árulkodnak, hogy milyen érzelmeket táplálunk egymással szemben. A szülő és a tanár részéről kölcsönösen egymás tiszteletén alapuló partneri kapcsolatra könnyebben lehet sikeres iskolai pályafutást építeni – tette hozzá.

Használjuk ki a kíváncsiságukat!

Sárándi Andrea pszichológus szerint akkor is maradjunk a kisgyermekkel empatikusak és megértőek, ha az iskola iránti kezdeti lelkesedés alábbhagy. – Mindannyian átéltünk már olyat, hogy nagyon vártunk valamit, voltak elképzeléseink, és aztán mégsem pont úgy alakult, miért ne történhetne meg ez a gyermekünkkel is? Úgy vélem, a legfontosabb, hogy a szülő ne akarjon kicsikarni olyan érzelmet, olyan hozzáállást a gyerekből, ami nem valós – ezzel is tanítjuk arra, hogy az érzések elfogadhatóak, és hogy ő így is elfogadható számunkra. Érdemes a valódi okot is megtalálni, hogy vajon a társakkal vagy a tempóval, a tananyaggal van-e gondja a gyermeknek, és ennek megfelelően átgondolni a beavatkozást. Ha az osztálytársakkal van probléma, jó lehet szorosabbra fűzni a kapcsolatokat, meghívni őket, vagy más módon közös programokat szervezni – mondta. – Vekerdy tanár úrral nagyon egyet tudok érteni abban, hogy ha sikerül otthon az óvodás évek alatt érdeklődő, a kommunikációt értő gyereket nevelni, akkor könnyebb lesz az átmenet. Ha szabad kérdezniük, akkor a természetes érdeklődésüket használhatjuk ki arra, hogy fenntartsuk a motivációjukat. A játékosság, a szemléletesség nagyon jó eszközök. A mozgás, a gyakori szünetek, az otthoni sok beszélgetés és a pihenés mind-mind hozzájárulnak, hogy ne veszítsék el a gyerekek a kedvüket – hangsúlyozta, majd hozzátette, az a gyerek veszi majd jól az akadályokat, aki az előző fejlődési szakaszban megkaphatta, amire akkor szüksége volt: a sok szabad játékot, a meséket, a fantázia világát.

Nagy Emese

Megkérdeztük: Milyen érzés iskolásnak lenni?

Csató Berta: – Nagyon szeretek iskolába járni, szerintem sokkal jobb, mint az óvoda. Az oviban is sok új dolgot megtanulhattunk, viszont az olvasás megtanulására csak az iskolában van lehetőségünk. A tanítók igazán kedvesek, türelmesek.

Gém Zsolt: – Jól érzem magam az iskolában, nagyon sok új barátot szereztem. Többet kell tanulnunk, de nem bánom, a magyar a kedvenc tantárgyam. Nem volt nehéz a beilleszkedés, már nem mennék vissza az oviba, itt sokkal jobb.

Köblös Léna: – Nagyon vártam már az első napokat az iskolában, és nem csalódtam, sok barátnőm lett. Az egy kicsit furcsa, hogy mindenki idősebb nálunk, ugye az oviban már mi voltunk a legnagyobbak, de nem baj, idővel mi is megnövünk.

Csáky Imre: – Nagyon vártam az iskolát, sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon milyen lesz, és nem csalódtam. Már most nagyon sok új élménnyel gazdagodtunk, és ha jól tudom, akkor még tizenkét évig biztosan iskolába fogok járni.