Ne keresd, majd úgyis megtalál – létezik a lelki társ?

Mindössze csak ki kell nyitnunk a szemünket ahhoz, hogy megértsük.

Egy személy, akihez egy megmagyarázhatatlan kötelék húz, körülötte otthon érezzük magunkat, kitárhatjuk neki lelkünket. Szavak nélkül is megért, s igaz, nem mindenről alkotunk közös véleményt, de ambíciónk, világnézetünk megegyezik. Feladata az, hogy segítsen nekünk megismerni önmagunkat, motiváljon arra, hogy elérjük céljainkat, kihozza belőlünk a legtöbbet, így gyakran kihívásokat állít elénk, hogy változtassunk. Fontos, hogy ez a személy nemcsak a partnerünk lehet, hanem barátunk, családtagunk, vagy akár egy ismeretlen ember is.

Hogy ismerem fel?

Ha találkozunk azzal a bizonyos illetővel, általában már tudjuk, hogy ő az. Akárcsak egy érzelem, megérzés, pillantás következtében, de felismerjük, hiszen egy azonnali kapcsolat jön létre. Könnyen megismerhetjük még arról, hogy amikor besétál az életünkbe, nagy változások történnek körülöttünk, vagy akár a deja vu érzése is egy árulkodó jel lehet, hisz egyes írások szerint lelki társunkat már előző életünkben is ismertük.

Hogy találok rá?

Itt nem számít az idő vagy a távolság: ha szükségünk van rá, megtaláljuk, többnyire akkor, amikor a legkevésbé számítunk rá. Azonban számtalanszor történik olyan, hogy egy régről ismert ember személyében fedezzük fel társunkat. Ennek oka az, hogy amikor először találkoztunk vele, nem volt megfelelő az időzítés, nem voltunk készen a felismerésre. Mi több, itt egyáltalán nem arról van szó, hogy mindenkire csak egy lelki társ jut. Személyiségfejlődésünkben többen is közrejátszhatnak, többen mutathatnak utat nekünk, csak mindegyikük másra tanít meg. Lényeges viszont, hogy a legtöbb esetben ezek az emberek nem maradnak sokáig az életünk részei, céljuk teljesítése után gyakran eltűnnek, s csak ritkán bukkannak fel újra. Természetesen léteznek szerencsés kivételek is, akik számára a lelki társ a nagy Ő, így örökre összekötik életüket.

Mi kell ahhoz, hogy készen álljak egy lelki társ megtalálására?

Ahhoz, hogy egyik szintről a másikra tudjunk lépni, kellenek az alapok. Tisztában kell lennünk önmagunkkal, elrendezni a bennünk lévő zűröket, tisztelni saját magunkat. Azt követően, hogy ezt mind megtettük, készen állunk arra, hogy egy olyan személlyel találkozzunk, aki szinkronban van velünk, s mégis kiegészít bennünket, így segítve azt, hogy felébressze tudatunkat, kimozdítson minket.

Összegezve, a lelki társ fogalom a spirituális kérdéskörök közé tartozik, így nyilvánvalóan sokan nem hisznek benne, de mindenesetre az emberi kapcsolatokat semmiképpen sem hátráltatja, sőt, inkább erősíti, ezért úgy gondolom, hogy az embereknek szüksége van a „másik fél” megtalálásának hitére.

Kovács Fanni Odett, Ady Endre Gimnázium 10. c