Rá kell jönnünk, senki sem tökéletes

„XY-nak sokkal jobban sikerült” Normális esetben ezeknek az érzéseknek van reális alapjuk. De néhányan minden nap minden percében azon rágódnak, hogy vannak-e olyan tehetségesek, olyan szépek, olyan népszerűek, mint mások. Ők már nem feltétlenül látják ésszerűen magukat és az őket körülvevő világot. Ha valaki magára ismer az utóbbi sorokban, akkor valószínűleg kisebbségi komplexusban szenved. Nem kell aggódni, ez egy bizonyos szintig nem tekinthető mentális betegségnek. Viszont mindenkinek jobb lesz, ha megpróbálunk megelégedni magunkkal.

Először is el kell fogadnunk, hogy mindannyian különböző kinézettel, személyiséggel és tehetséggel vagyunk megáldva. Hiába hasonlítjuk magunkat példaképünkhöz, akiről azt hisszük, hogy minden szempontból tökéletes, soha nem lehetünk egyformák. De nem is kell, hiszen a különbözőségünk tesz minket egyedivé.

Rá kell jönnünk, hogy senki sem tökéletes, még akkor sem, ha Instagramon csak a luxus nyaralásairól, izmos testéről, mutatós sminkjéről és virágzó szociális életéről posztol. Az interneten manapság már bárki eljátszhatja, hogy kifogástalan életet él és még szépséghibái sincsenek. Az, hogy nincsenek olyan jó képeid és annyi lájkod, mint Palvin Barbinak, nem jelenti azt, hogy kevesebbet érsz nála.

Minden fejben dől el, szóval akárhányszor negatív képzeteid vannak magaddal kapcsolatban és megint másokhoz hasonlítod magad, űzd el azokat a gondolataidat! Jussanak inkább eszedbe azok a tulajdonságaid, amik mások szerint rendkívüliek és szerethetőek. Aztán koncentrálj a feladataidra, hozd ki magadból a maximumot, és légy büszke! – tanácsolja Mark Tyrrel pszichológus, író.

Sie Réka, Debreceni Ady Endre Gimnázium