A 3-as típusú cukorbetegség nyomában

Ha a hétköznapokban cukorbetegségről beszélünk, akkor legtöbbször az inzulinhiányos, általában autoimmun eredetű, 1-es típusú és az elhízással és inzulinrezisztenciával jellemezhető, elterjedtebb nevén, 2-es típusú diabéteszre gondolunk. Ezek mellett ismert lehet még a terhességi cukorbetegség, amely a legtöbb esetben a várandóság végével meg is szűnik. Kevesebb szó esik viszont a 3-as típusról, s az interneten fellelhető tájékoztatók sem adnak világos képet arról, hogy ebben az esetben pontosan miről is van szó.

Több típus létezik

Ahhoz, hogy megértsük, mit takar a hármas szám, dr. Sztanek Ferenc orvost kérdeztük.

„A 3-as típusú cukorbetegség egy új jelenség az orvostudományban és a diabetológiában egyaránt”

– kezdte a betegség bemutatását a Belgyógyászati Klinika egyetemi adjunktusa. Ismertette továbbá, hogy az 1-es típus a fiatalabb életkorra jellemző, mely esetben az abszolút inzulinhiány külső pótlása életfontosságú. A 2-es típus a helytelen táplálkozásra, mozgásszegény életmódra és elhízásra vezethető vissza jellegzetesen. Utóbbi eset lassan és fokozatosan, már gyermekkortól kezdve bármikor kialakulhat, melyet nem az inzulin hiánya, hanem az inzulin élettani hatásainak károsodása, tehát az inzulinrezisztencia jellemzi. Ennek az életmódi kezelését legtöbbször gyógyszeresen, de nem inzulinkészítményekkel egészítik ki, így sok esetben az inzulinterápia megkezdése hosszú ideig halasztható.

Nem önálló betegség

Dr. Sztanek Ferenc kifejtette, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az 1-es és 2-es típusú diabéteszen túl külön csoportba sorolja a terhességi cukor- és az összes olyan betegséget, amely tartósan magas vércukorszintet eredményezhet. Viszont sem a WHO-ajánlás, sem pedig a nemzetközi vagy hazai diabétesztársaságok szakmai irányelvei nem határoznak meg külön 3-as típusú betegségcsoportot.

– Inkább csak érdekességképpen vetődik fel tudományos fórumokon ez a valóban új megközelítés, és mivel nincsenek egyértelmű szakmai útmutatások, így különböző meghatározások kerülhetnek ki a világhálóra és egyéb médiafelületekre – osztotta meg véleményét az orvos. Megjegyezte továbbá, hogy ennél a típusnál nem egy önálló betegségről van szó, és a terminológia sem egységes ezzel kapcsolatban. De hogyan ütheti fel mégis a fejét ez a kevésbé ismert típus a köztudatban? Az orvos szerint ez azért lehetséges, mivel az elméleti és kísérletes orvostudomány rohamléptékű fejlődése miatt egyre több betegség molekuláris és sejtszintű kialakulását ismerhetjük meg, ezáltal több betegség kialakulásának hátterében derül fény hasonlóságokra.

Cukorbetegség, Alzheimer-kór

– Régi megfigyelés, hogy a 2-es típusú cukorbetegség és a ma már nem is annyira időskori elbutulás, az Alzhei­mer-demencia sokszor társulnak egymással. Számos orvosi közlemény nemcsak az együttes fennállást, hanem a következményes viszonyt is tárgyalja, azaz tudományos szempontból vizsgálták azt a megfigyelést, hogy a cukorbetegség önmagában jelentősen fokozza, 2-3-szorosára emeli az Alzhei­mer-kór kialakulását – világított rá az összefüggésre a belgyógyász.

Hozzátette, hogy új irányvonalként napjainkban jelenik meg a diabetológiában és neurológiában az a felvetés, hogy a tartósan magas vércukorszint (legtöbbször a 2-es típusú cukorbetegség következményeként) és az Alzheimer-demencia közös betegségként, úgynevezett 3-as típusú cukorbetegségként definiálható.

Meglátása szerint az újdonságával és a széles szakmai körben történő elfogadottságának hiányával magyarázható az, hogy ez a koncepció jelenleg még kevésbé ismert a köztudatban.

Megtudtuk, hogy az a nemzetközi kutatásokon alapuló becslés, amely szerint a 3-as típus gyakrabban fordulhat elő, mint az 1-es típusú cukorbetegség, igaz lehet.

Tanácsadás és tréningcsoport

A 2-es típusú cukorbetegség esetében egy hosszú idő alatt kialakuló és összetett anyagcsere-rendellenességről van szó, ezért csak az időben elkezdett és komplex terápiás megközelítéstől várható érdemi siker a kezelés során. Attól függően, hogy a cukorbetegség jár, életmódváltással, azaz diétával és rendszeres testmozgással elért testsúly-csökkentéssel, meg lehet előzni vagy késleltetni lehet a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását.

A szakember kifejtette, hogy rendszeresen szerveznek diétás tanácsadást és csoportos találkozókat a cukorbetegek és a még nem beteg, de túlsúlyos pácienseik részére, ahol a modern diétás alapelvek elméleti elsajátítása mellett a tudásanyagot gyakorlatban is kipróbálhatják, speciálisan felszerelt tankonyhájukban szervezett közös főzések formájában.

A testmozgás fontosságát hangsúlyozva közös tréningcsoportokat is szerveznek, ahol gyógytornász segítségével, orvosi felügyelet mellett testedzést, járásgyakorlatokat (nordic walking) végezhetnek az önként vállalkozó cukorbetegek.

A népegészségügyi szakemberekkel és az alapellátásban dolgozó háziorvosokkal a hajdú-bihari régióban élő, diagnosztizálatlan cukorbetegek felderítésére tesznek erőfeszítéseket. Ezeket a tevékenységeket tudományos kutatási programokban fogják össze, így lehetőség nyílik a jövő szempontjából akár országos szinten is alkalmazható prevenciós program kidolgozására is, mely hatékonyabban szűri, hamarabb gondozásba vonja, és modern kezelési lehetőségekhez juttathatja a cukorbetegeket. – Ez természetesen csak közös erőfeszítéssel, csapatmunkával és a megfelelő társadalmi támogatással lehetséges – zárta gondolatait az egyetemi adjunktus.

Szilágyi Gergő

Kutatások Debrecenben

Dr. Sztanek Ferenc elmondta, hogy a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Belgyógyászati Intézet Anyagcsere Betegségek Nem Önálló Tanszékén évtizedek óta folynak nemzetközi szinten is elismert klinikai kutatások a leggyakoribb, népbetegségeket jelentő anyagcsere-betegségek, így többek között a cukorbetegség szempontjából is. A klinikai és elméleti tudományokkal foglalkozó szakemberek, diabetológiai szakdolgozók, dietetikusok és orvostanhallgatók is szoros kooperációban dolgoznak azon, hogy a betegellátást megfelelő színvonalon tartsák, és mellette tudományos eredményekkel gazdagítsák a Debreceni Egyetemet.