Éljenek az édesanyák!

Egy nap, ami az anyaságot ünnepli. Mindegy, hogy nevelő- vagy örökbefogadó szülők, gyermeküket császárral vagy természetes úton világra hozók, anyatejjel vagy tápszerrel táplálók, a lényeg, hogy anyák, akik a lehetőségeikhez képest a legjobbat nyújtják a gyermeküknek. Nem tökéletesek, de mindent megtesznek, hogy elég jók legyenek.

Sokszor sugallják azt az elvárást az anyák felé, hogy legyenek tökéletesek, de ez egyszerűen lehetetlen. Főleg ebben a járványhelyzetben, amikor otthon elvileg egyszerre több szerepet is be kellene tölteniük. Biztosan sok édesanya küzd most bűntudattal, mert nem tud az összes feladatának százszázalékosan megfelelni. De ha jobban belegondolunk, képtelenség egyszerre a legjobb munkaerőnek, az otthonát patyolattisztán tartó, a meleg ételt mindennap az asztalra rakó háziasszonynak, a gondoskodó feleségnek és a gyerek(ek)kel folyamatosan foglalkozó anyának lenni. Valahol biztosan megcsúsznak, de ez nem baj. Igenis megengedhető, hogy kicsit kupis legyen a lakás, hogy néha szendvics legyen az ebéd, hogy olykor a munkában megcsússzanak a határidővel, vagy, hogy a gyerek(ek)nek azt mondják, most nem érek rá. Szabad fáradtnak, néha idegesnek lenni! Az anyákban ugyanis az a csodálatos, hogy előbb-utóbb úgyis felszívják magukat, és valahogy mégis megteremtik az egyensúlyt.