Ragadozó madarak vadásznak a debreceni főutca fölött

A korábbiaknál csendesebb belvárosban megfordulók szokatlan, vijjogó hangokra is felfigyelhetnek mostanában Debrecenben.

A hangok felé fordulva az is könnyen észrevehető, hogy madarak adják ki azokat. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy nem veréb, galamb vagy varjú vijjog, mivel azok nem így „beszélnek”, valamint kisebbek is, mint az új madarak. Ráadásul ezekről a vendég szárnyasokról az is felfedezhető, hogy gyakran köröznek a magasban, majd pedig félelmetes zuhanórepülésben buknak, csapnak le valami miatt.

Galambot is esznek

Jogosan feltételezhető tehát, hogy ragadozómadarak vendégeskednek, illetve költöztek a cívisváros szívébe. Megfigyeltük róluk azt is, hogy szívesen időznek a belvárosi épületek magaslati kiszögellésein, így a Nagy- és a Kistemplom, valamint az Aranybika és a hitelbanki bérpalota épületelemein is sokszor pihennek meg.

Tapasztalataink alapján a Napló megkereste a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Hajdú-bihari Csoportjának elnökét, hogy további, közelebbi ismereteket osszon meg a jövevények fajtájáról, életmódjáról.

Szakál László a válaszában úgy fogalmazott, hogy

amennyiben az információink pontosak, akkor a vörös vércsékről van szó. Ezek a madarak telente és év közben is rendszeresen járnak be táplálkozni például a Nagytemplom környékére – elsősorban a galambok miatt. Így tesz a vándorsólyom és a kerecsensólyom is, de azok nem fészkelnek ott

– tudtuk meg.

A vörös vércséről (Falco tinnunculus) a szakember kifejtette: már néhány éve költenek nálunk is a belvárosban. Budapesten az Országház épületén régóta több pár is fészkel, a nagyobb városainkban (például Pécsett) is több helyen rendszeres a belvárosi költése.

Három – nyolc fiókájuk van

A vörös vércse az egyik legismertebb ragadozó madarunk. Körülbelül 35 centiméter magas. Tipikusan mezőgazdasági területekhez tartozó fasorokban, elhagyott dolmányosvarjú- vagy szarkafészekben, gyakran laza kolóniákat alkotva költ, saját fészket nem épít. Egyre jelentősebb számban telepszik meg településeken is.

– A fészekalja 3–8 tojásból áll. A fiókák 28–30 nap alatt kelnek ki, és még egyszer ennyi időt a fészekben töltenek – sorolta Szakál László. – Főleg rágcsálókat, elsősorban mezei pockot, de nyáron sáskát, szöcskét és más rovart is eszik, időnként gyíkokat és madarakat is fog. A hazai állomány jelentős része elvonul, a telet tőlünk délre tölti, de északi madarak, valamint az idősebb példányok nálunk telelnek át. Például Józsán most is volt áttelelő példány.

Mostanában azért is lehetnek hangosabbak, mert a párválasztás és a területük kiválasztása és megvédése miatt gyakrabban hallatják a jellegzetes „ki-ki-ki-ki” hangjukat.

Vass Attila