Kétkerekű kalandjaikról meséltek a Tankcsapda rutinos motorosai

A Tankcsapda zenészei a LikeBalatonnak adott interjúban beszéltek szenvedélyükről, a motorozásról.

Nagy szerelem nálatok a motorozás, különösen Sidinél. Merre jártatok legutóbb?

Sidi: Éppen most indultunk volna május 16-án egy nyolcnapos túrára Albániába, de a vírus miatt kénytelenek voltunk elhalasztani. Egyébként jómagam márciustól novemberig többnyire motort használok autó helyett is, szóval már ma is megvolt a kötelező kilométer, ügyintéztem a városban.

Fejes: Tavaly Lengyelországban voltunk túrán, idén csak Magyarország marad.

Olvastam a Liliput Hollywood (A kendőzetlen igazság) című, tavaly megjelent könyvetekben, s tudható is rólatok, hogy enyhén szólva is nagy motorosok vagytok. Mit éreztek, amikor motoroztok, milyen illat, érzés villan be először, ha meghalljátok ezt a szót?

Sidi: Szerintem a motorozással kapcsolatban a „szabadság” kifejezés már kicsit elcsépelt, de azért én nagyon élvezem, hogy nem egy fülkében ülök plexi és kaszni mögött, hanem – a védőruházat ellenére is – közvetlenebbül érintkezem az illatokkal, a körülöttem levő környezettel. Arról nem is beszélve, hogy praktikus, gyors és sportnak sem utolsó. Szeretem a nomád részét is. Egy túrán estére nagyon elfáradsz, tele vagy bogarakkal, sajognak az izmaid, ami nagyon jó érzés.

Fejes: Nem tartom magam „nagy motorosnak”, de szeretek szép tájakon motorozni, az ehhez tartozó illatokkal együtt.

„Engem konkrétan a motorozás érdekel a motorozásban, nem a sok kamu duma.”

– fűzte hozzá Fejes.

Idén szerintetek mi várható motorozás terén?

Sidi: Az Albán túrát nem töröltük, csak halasztottuk. Egyébként a koncertkorlátozások miatt sajnos több a szabad hétvége, és mivel a spontán ötleteket sem vetjük meg, idén is benne van a pakliban néhány rövidebb túra. Nagyon fontosnak tartjuk, és hangsúlyozzuk is a technikai tréningek jelentőségét. Minden évben ezzel kezdjük a szezont, és év közben is megyünk tréningezni. Pályázós, bójázós, terep- és kanyarképzésre is járunk. Lényegesen biztonságosabbá teszi a motorozást. Egy bizonyos köbcenti felett kötelezővé is tenném ezeket a tréningeket.

Szerveződtök önmagatok számára is? Lesznek motoros túrák?

Sidi: Természetesen. Kétféle túrázást csinálunk. Az egyik, amikor mindent leszervezünk (szállás, útvonal). A másik pedig a spontán. Beesik négy-öt szabadnap, és elindulunk, rögtönzünk. Mindkettőnek van varázsa. Eddig szerencsénk volt a spontán megoldással is, egyszer sem kellett még a szabad ég alatt aludni, de ha úgy alakulna, attól sem ijedünk meg.

Vannak kedvenc tájaitok, ahol kifejezetten szerettek motorozni?

Sidi: Itthon csodaszép tájak vannak. Ezek igazi motorosparadicsomok lehetnének, ha az utak nyolcvan százaléka nem lenne tragikus állapotban.

Fejes: A Balkánon mindenhol szeretünk motorozni.

Kivel szerettek motorozni?

Sidi: Van egy összeszokott brigád. Nem vagyunk sokan, az nem is lenne ideális. Van közöttünk orvos és motorosoktató is, szóval dupla a biztonság. Laci is gyakran velünk tart utasként. Az a lényeg, hogy összeszokottan működjünk. Öt-hat fő a kényelmes létszám. Ennyi ember még jól tudja tartani a közös ritmust. Sokszor azonban csak ketten megyünk Fejjel, de ez egy olyan műfaj, amit egyedül is nagyon jó csinálni.

Fejes: Nálam jobbakkal szeretek motorozni, mert akkor lehet tanulni és fejlődni. Bíró Zsolti, vagy Dodor (Fodor Donát) a mentorom és oktatóm. Van egy kis csapatunk hasonló tudással. Azt is szeretem hosszabb utakra. Nagy létszámban nem szeretek motorozni, felvonulni pedig egyenesen utálok.

Olvastam rólatok, hogy képesek lennétek egy koncert után is motorra ülni, még akkor is, ha nagyon fáradtak vagytok. Olyan is előfordult, hogy motorral és nem a zenekarral mentetek egy adott koncert helyszínére. Hozzáad a koncerthangulatodhoz, a teljesítményetekhez ez a fajta adrenalin?

Sidi: Igen, valóban volt már ilyen, többször is. Egyszer például egy németországi turnét csináltunk motorral, októberben. Kimondottan feldobta a dolgot, és jó is volt kicsit kiszakadni a szokásos turnérutinból. Mindent úgy időzítettünk, hogy koncert előtt le tudjunk dőlni egy-két órára, és estére felszívtuk magunkat, mintha egy légkondis neoplanban utaztunk volna. Tökéletes volt, biztos, hogy lesz még ilyen!

Fejes: Amikor valami rutinszerűvé válik, akkor kell egy új impulzus, hogy ne égj ki. Ezekre találjuk ki a turnék közbeni való motorozást. Mindenképpen sokat hozzáad, még akkor is, ha fizikálisan még jobban elfáradsz.

Kapcsolódó cikkek:

Ilyet még nem látott a Nagyerdő: itt vannak a Campus Eleven részletei

A Tankok hatalmasat zúztak a reptéren