Minden gyerek máshogy éli meg az iskolakezdést

„Potenciálisan megterhelő lehet egy kisgyermek számára, hogy el kell hagynia a megszokott óvodás közösséget, és az iskolában köteles megkezdeni a tanulmányait. A szülőknek a háttérből kell figyelni, és önállóságra biztatni a gyermeket”

– mondta el a Naplónak Lakner-Varga Edina pszichológus.

– Teljesen új kapcsolódásokat kell létrehoznia az első osztályt megkezdő gyereknek az eleinte ismeretlen társaival, meg kell találnia a helyét a közösségben. Ezen túl szükségszerű megismerkednie egy megszokottól eltérő rendszerrel, új szabályokkal és teljesítményelvárásokkal, a napirenddel, a tanító néni szerepkörével, a tanulás mikéntjével, a jutalmazás és büntetés új formáival – taglalta a szakember. Hozzátette, hogy a különböző életkorú, érettségű és személyiségű gyerekek lelkileg másként élik meg a kezdést, eltérő ütemben alkalmazkodnak a kihívásokhoz, különbség van közöttük mozgásigényük, fáradékonyságuk, képességeik, készségeik fejlettsége tekintetében, érdeklődésük fenntarthatóságának hosszában, motiválhatóságukban, szociális kompetenciáikban.

Nehézséggel küzdhet

Ha a gyerek magától számol be arról, hogy fél az iskolakezdéstől, később arról, hogy nem szeret iskolába járni, akkor a szülő és pedagógus konzultációja fényt deríthet arra, hogy mi áll a kellemetlen érzések hátterében. Előfordulhat azonban, hogy a gyermek nem jelzi verbálisan, hogy nehézségekkel küzd.

– Megváltozott viselkedése vagy újonnan megjelenő tünete jelezheti a problémát. Megjelenhetnek egyebek mellett szorongásos tünetek, agresszív viselkedés, körömrágás, elalvási nehézség, megváltozott étvágy, hasfájás, émelygés, fejfájás, levertség vagy teljesítményproblémák. Az otthoni szabad játék, alkotótevékenység segíthet a feszültségek oldásában, a probléma feltérképezésében a kérdező gyerkőc számára megnyugtató, ha a szülő mesél saját élményeiről – vélekedik Lakner-Varga Edina. Az is megoldás lehet, ha még a nyári szünetben megismeri a gyerek az intézmény épületét, a tanítókat, a leendő osztálytársait, vagy ha a tanuláshoz szükséges eszközöket közösen vásárolják a szülők gyermekeikkel.

– Lényeges, hogy ne fenyegessük a kicsiket a tanulással, mert az ijedelem a legkevésbé sem azt eredményezi, hogy felkészültebben vág neki a kihívásoknak, ehelyett inkább félelmeket gerjeszt, amelyek megnehezítik a kezdeti időszakot – hangsúlyozta a szakember.

„A legrosszabb, amit tehetünk, hogy elárasztjuk gyermekünket saját, aktív félelmeinkkel az iskola kapcsán. Nem válunk hasznára azzal, ha túl magas elvárásokat támasztunk, de azzal sem, ha próbálunk folyamatosan a segítségére lenni. Korlátok közé szorítjuk azzal, ha nem engedjük kudarcot szenvedni”

– tette hozzá.

Hatással lehet

Ha egy probléma hosszú távon fennáll, annak különféle hatásai lehetnek. A gyermek nehezített beilleszkedése azt eredményezi, hogy napi szinten kirekesztettséget él meg, ez romboló hatású lehet az önértékelésére. A teljesítménnyel kapcsolatos nehézség, a kudarcélmények sora a tehetetlenség érzését eredményezi, ami motiválatlansághoz, a tanulással kapcsolatos ellenálláshoz vezet. A szülők türelme, támogatása szükséges, ugyanakkor egy negatív állapot tartós fennállásakor javasolt szakember bevonása a megoldási javaslatok kidolgozása érdekében – tette hozzá végül a pszichológus.

Bucsi Bernadett Ildikó