Juliska néni már 100 húsvétot ért meg

Illés Józsefné Kaprinyák Julianna a Nyíradonyhoz tartozó Aradványpusztán nőtt fel, s az iskolát is itt járta ki. Mikor férjhez ment, a szomszédos Cikkely tanyára került, de öregségére újra visszaköltözött felcseperedésének színhelyére. Négy gyermeke, hat unokája és tíz dédunokája örvendezteti napjait.

Mikor a múltról kérdezzük, feljajdul, s így szól: Az hosszú nóta! Azért mi mégis tovább faggatjuk, kérjük, meséljen a régi húsvétokról. – Nagyhéten már készültünk, nagypénteken böjtöltünk meg takarítottunk, odakészítettük a kis húst, ezt-azt, amit később majd főztünk. Így vártuk a húsvétot! Kilencen voltunk testvérek. Tetszik tudni, mennyi eledel kellett ennyi népnek, de a Jóisten kirendelte, mindig volt mit ennünk, pedig el lehet képzelni, hogy ahol kilenc gyermek volt, ott egy mázsás disznó egy hónap nem sok, elfogyott – emlékszik vissza Juliska néni a régmúlt időkre.

Tíz tojás, tíz kanál cukor

Száz esztendőt már megért, de mi sem természetesebb számára, hogy ha jön a húsvét, elkészítse a sárgatúrót. – Még eddig minden húsvétra megcsináltam, igaz, szoktam már hívni az unokámat, hogy segítsen leszűrni, mindenben sokat segít nekem a család – mondja, de már folytatja is, hogyan készíti a húsvéti édességet. – Ahány tojás, annyi kanál cukrot teszek a tálba, s addig kavarom, míg elolvad benne. A forró tejbe beleöntöm ezt a cukros tojást, s hagyom főni egy kicsit. Egy literből szoktam főzni, ahhoz 10 tojást teszek. Ahogy öregszik az ember, úgy többet tud. Jól sikerült mindig a túróm. Sokszor előfordult, hogy egy-egy szomszéd áthívott, mert nem állt össze neki a sárgatúró, s kérdezte, mi lehet a baja. Mikor megnéztem, kérdeztem, van-e még egy kis teje, tegyük oda, mert a baja az, hogy egy kicsit hagyni kellett volna még főni, azért nem állt össze. Mikor a leve már habzik, akkor már rendben van. Csináltam egyszer az unokáknak mazsolával is, én szerettem benne, de ők nem, így aztán a mazsola elmaradt. Ahány ház, annyi szokás – meséli nagy sóhajtások közepette.

Mikor eljött a húsvét, mentek a katolikus templomba ételt szenteltetni. Az úr neve után kutat emlékezetében, akinek birtokában volt akkoriban Aradvány, s önmagát megrovóan mondja: pedig egész este ezt a nevet ismételgettem, hogy el ne feledjem! Aztán mégis eszébe jut: – gróf Károlyi Gyula úr, 200 ezer hold földje volt, adott egy fogatot a római templomhoz meg a göröghöz is. Felraktuk a kosarakat, s úgy mentünk a pászkaszentelésre. Húsvétkor, mikor pászkát ettünk, akkor főtt étel nem volt. Hétfőn jártak locsolkodni a fiúk is, alig vártuk, hogy jöjjenek. Nagyon szerettem a társaságot, szerettem táncolni, dalolni. Olyan is volt, hogy kilocsoltak minket az ágyból egy vödör vízzel. De jó is volt – emlékszik vissza Illés néni. A húsvéti tojás is szóba kerül, azt mondja piros krepp-papírral festették azt, mert nem jutott pénz festékre. Szalonnabőrrel meg kifényesítették, s minden fiú kapott egyet.

Molnár Csilla