Kocsonya – a farsangi időszak kedvence

Disznóvágás, tükörjég és egy házigazda böllér, aki nemcsak a hurka-, kolbásztengelyen mozog, ha ételről van szó. A kocsonya a vidék „lekvárjaként” nemcsak egészséges fogás, de állaga, természetes kollagéntartalma miatt a kreatív séfek is gyakran merülnek el a tradicionális recept rejtélyeiben. Szendrei Bence a klasszikus verzió mellett egy modern változatról is lerántotta a leplet. 
 

Inkább újítani szeret 
 

– Az alapkocsonya – amit a magyarok zsírban gazdag ételként szeretnek – az én szememben nem feltétlenül számít hatalmas élvezeti értéknek, mégis sokak kedvence. Alapját a kollagén adja, ami nemcsak egészséges, de az unikális állagért is ez felelős, hiszen megköti a folyadékot kihűlt állapotban. A bőrben, csontban, porcban található, így tehát bármilyen állatból készülhet kocsonya, igaz, a hagyományos recept általában sertést ír elő. Gyakorlatilag egy húslevest kapunk általa, amit a benne lévő zöldségekkel, sóval, borssal hidegen fogyasztunk – foglalta össze a kreatív séf, aki elmondása szerint a modern verziókat sokkal jobban szereti elkészíteni. – Ilyen esetekben nem konkrétan a zselét esszük hússal, zöldséggel, hanem a megfőtt kocsonyát pakoljuk tele extra alapanyagokkal: például egy kalácsformában különböző színes zöldségeket öntünk nyakon vele, mint kötőanyaggal. Így egy vágható, jóval szilárdabb ételt kapunk, amit kovászos kenyérrel, tormával fogyasztunk. Utóbbi eljárás esztétikusabb, számomra élvezhetőbb ízt ad – mondta. 

Ízletesebb, látványosabb 
 

Szendrei Bence egy extravagáns, fürjből készült kocsonya receptjét is megosztotta velünk. – Magát a fürjet szétválasztjuk, a combot, nyakat, bőrös részeket húslevesként megfőzzük. Mivel azonban a szárnyasokban nincs annyi kollagén, mint a sertésben, utóbbiból egy kis porc, bőr is kerülhet a fürj mellé az ételbe, ami remek pótlásként szuperál ilyenkor. Ízben tudunk annyit variálni, hogy amennyiben lepirítjuk a csontot főzés előtt, testesebb, erősebb aromát kapunk, igaz, ilyenkor az alaplé kevésbé átlátható, barnább lesz. A fürj mellehúsát lebőrözzük, majd egy serpenyőben röviden – ügyelve, hogy ki ne száradjon – másfél-két perc alatt lesütjük. A levesalapból a répát, karalábét, zellert apró kockákra vágjuk. Tavasszal akár már spárgát is adhatunk hozzá, hőkezelve. Ramekin formában, egy-egy főre készítve rétegesen felpakoljuk a sült fürjmellcsíkokat, a zöldségeket, esetleg néhány keményre főzött fürjtojást. 
 

Majd az elrendezett anyagra a levet langyosan ráöntjük, és betesszük a hűtőbe. 6-8 órát pihentetjük, hogy igazán összeérjenek az ízek, és megkössön. Ha nem sikerült kellő mennyiségű kollagént belefőzni, tovább kell forralni, hiszen így koncentrálódhat, bár valószínűleg sósabb is lesz tőle az ételünk. Esetleg utólag adhatunk hozzá zselatint, ezt a megoldást azonban kevésbé ajánlom. Fontos, hogy amint a sok zsír kifőtt a lében, és feljött a tetejére, válasszuk le, ne legyen egy 2 centi vastag zsírréteg a kocsonya tetején. Az így kapott zsiradékból akár még főzni is lehet, sőt, egy körethez is felhasználhatjuk, vagy kenyérre kenhetjük, hiszen remekül felveszi az étel ízét. 
 

Ha kifordítjuk a kész adagot, felülről látjuk majd az áttetsző kocsonyán át a hozzávalókat. Köretként zöldségek vagy olyan ételek, amelyek a zsíros, kocsonyás ízvilágot kísérik (fűszeres, savanyú) ajánlottak. Borok közül a szárazabb változatok jók lehetnek, de igazán a sör vagy a pálinka a megfelelő választás a nehéz, fűszeres ízek mellé – összegezte Szendrei Bence. 

Péter Szabolcs