A feltámadó Krisztus jelképe

Hímes tojás, sonka és kalács – vannak olyan dolgok, amelyek egyszerűen nem hiányozhatnak a húsvéti asztalról. A készülődés ezt az ünnepet is megelőzi, legtöbbünk mindent megtesz azért, hogy semmi ne hiányozzon az ünnepi teríték mellől. A hímes, piros tojás ma is az egyik legalapvetőbb tárgyi motívum, ami a húsvéthoz kapcsolódik, az egyházi szimbolika szerint ez a sírjából feltámadó Krisztus jelképe. Utánajártunk, hogy milyen hagyományos technikával készíthetünk magunk is egy-egy darabot.

Harisnyával, növénnyel

Megkeresésünkre Virágos Lajosné Kozák Anikó, a Debreceni és Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesület titkára osztotta meg a leg­alapvetőbb praktikákat. Mint mondta, az egyik legszebb eredménnyel járó és természetes eljárás a berzselés. Ehhez nincs szükségünk másra, mint harisnyára, hagymára, növényekre és tojásra. A kiválasztott növényeket kicsit benedvesítve helyezzük el a tojásokon úgy, ahogy a mintát elképzeltük. Húzzuk rá a harisnyát jó szorosan, majd kössük el és helyezzük a hagymahéjjal kibélelt lábasba. Öntsük fel vízzel és lassú tűzön (hogy ne koccanjanak és repedjenek) főzzük meg a tojásokat. – Ha ajándékba szeretnénk adni, tegyünk sót is a színező vízbe, mert az tartósítja majd a tojásainkat – osztotta meg Anikó.

Elmondta azt is, hogy a vöröshagyma héjától barna színűvé válik a tojás, ha ennél különlegesebb színt szeretnénk kapni, akkor tegyünk hozzá még lilahagyma-héjat is, ettől sötétebb árnyalatot kapunk.

Ha pedig mindehhez még céklát is teszünk, akkor bordós barna árnyalatot nyerhetünk. Akinek lapul a fagyasztójában némi zöld dióhéj, az húsvétkor akár egészen sötétbarna színű tojást is kifőzhet. Virágosné emlékeztetett: ne ijedjünk meg, ha a színezett tojáson a pucolás után apró foltokat látunk. Mint mondta, ennek egyszerű oka van: a színezőanyag a tojás héjának pórusain keresztül beszivárog a belsejébe. Ettől még fogyasztható marad, sőt, még az is előfordulhat, hogy enyhe hagymás ízt ad neki.

Viasszal kipingálva

A berzselés mellett a másik ismert és közkedvelt hagyományos díszítőtechnika az írókázás, amit viasszal és színezőanyaggal végezhetünk. A tojásokat előre megfőzzük, majd ha kihűlt, akkor a forró, folyékony viasszal több részletben felvisszük az elképzelt mintát a tojásra. Ha elkészültünk, a színezőlébe tesszük a tojásokat és hagyjuk, hogy az érintetlenül maradt felületek színt vegyenek fel. Ha elkészült hagyjuk megszáradni.

Ezeken túl van még a karcolás és a visszamaratás technikája.

Ezekhez a már ismert hagymahéjas technikával főzzük ki a tojásokat, ezúttal növény és harisnya nélkül. Ha megfelelő színt kaptak, és kihűltek, akkor ecetbe vagy citromlébe mártott vékony végű eszközzel (például fogpiszkáló) visszamarathatjuk a kívánt mintát, vagy valamilyen éles eszközzel belekarcolhatjuk a megálmodott motívumokat. Bármelyik technika mellett voksolunk, jó, ha tudjuk: igazi fényes tojásunk akkor lesz, ha egy kis szalonnabőrrel körbedörzsöljük a már elkészült tojásokat.

Különlegesebb köntösbe bújva

Természetesen nem csak színekkel és mintákkal öltöztethetjük díszbe az ünnepi tojásainkat: csodálatos darabok készülhetnek többek között horgolással vagy faragással is. Sarkadi Gyuláné népi ékszerkészítő pedig már sok éve gyöngyből készít húsvéti tojást. Lapunk érdeklődésére elmondta: semmi különleges fortélya nincsen ennek a technikának, ehhez mindössze tudni kell olvasni a gyöngyöt.

Szavai szerint az internet jó támasz az ötletek merítéséhez, maga is sok esetben böngész új mintákért a világhálón.

– Könnyen megtanulható technika ez. Minden mintához sorról sorra le vannak írva a lépések, és aki ismeri a gyöngyfűzés szabályait, az könnyedén varázsolhat különleges díszítésű tojásokat a húsvéti kompozícióhoz – mondta. Megtudtuk: a gyöngyök teljesen ráépülnek a tojásra, így nem is lehet levenni ezt a díszítést. Érdemes ezért talán műanyag, vagy egyéb anyagból készült „tojást” választani ehhez a technikához, így bátran eltehetjük a következő évre az elkészült gyöngyös díszünket.

BBI