Az egyediségünk ajándék, erősség, amit bárhol brandként viselhetünk

Sok egyedülálló embert frusztrál a nemrég múlt Valentin-nap, tapasztalataim szerint többen küzdenek ilyenkor az érzéssel, hogy kimaradnak valamiből

– mondta el lapunknak Tomor Andrea mentálhigiénés szakember. – De máskor is rájuk törhet ez, hiszen egész évben szembetalálkozhatnak szívecskés dekorációkkal, a pároknak szóló programajánlatokkal, vagy giccses reklámokkal. A rossz érzéseknek viszont mély gyökerük is lehet. 

A szakember szerint ilyenkor első lépésként érdemes magunkba nézni és azonosítani, mit érzünk, és milyen erősen: haragszunk magunkra vagy másra? Reményvesztettek vagyunk? Irigykedünk? – Ha erős, negatív irányú az érzés, akkor a lelkünk valószínűleg üzen, hogy valami nincs elrendezve. Ez gyakran gyerekkori, a szülőkhöz kapcsolódó probléma, vagy lezáratlan párkapcsolatból is adódhat. Hiányunk van valamiben, és ezt kivetítjük arra, hogy nincs párunk, ez azonban csak a felszín, érdemes mögé néznünk! – javasolta Tomor Andrea. Hangsúlyozta: közhely, de igaz, hogy a boldogság sohasem kívülről és mástól érkezik. Mi tehetünk érte a legtöbbet, mégpedig azzal, hogy magunkat olyan testi-lelki állapotba hozzuk, ami a saját normánknak megfelel. Vagyis ne az aktuális viselkedési divatnak, vagy családi elvárásnak akarjunk megfelelni, hanem legyünk önmagunk! 

A képeken nem látszik

Szerinte ha egy hullámhosszon vagyunk a bensőnkkel, akkor felismerjük, hogy igen, én akarom a párkapcsolatot, nem csak a szüleim nyomásának vagy társadalmi konvencióknak próbálok engedni. – A közösségi oldalakon megjelenő képek tévútra vezethetnek bennünket, mert az nem látszik, milyen minőségű a boldognak feltüntetett kapcsolat. Kiegyensúlyozott, szeretetteli-e, vagy tele van kompromisszummal, csak, hogy legyen valakijük? Fontos tudni: amilyen lelkiállapotban vagyunk, olyan partnert fogunk kapni. Ezért érdemes mindenképpen tudatosan dolgozni magunkon, ha minőségi párkapcsolatot szeretnénk! – mondta.

– Mielőtt belesüllyednénk az önsajnálatba, előtte gondoljuk át a helyzetünket, mert az soha nem szokott olyan rossz lenni, mint ahogy azt mi véljük – jelentette ki Tomor Andrea.

Ha hiányt érzünk, és eldöntjük, hogy változtatunk, számos szakembert, könyvet, internetes oldalt találhatunk segítségképpen, de fontos, hogy hiteles forrásból táplálkozzunk, és mi is végezzük el a magunk feladatát!

– intett. 

Kapaszkodók

– Ezenkívül néhány kapaszkodó is segíthet minket. Sokan – a hölgyek talán inkább – alulértékelik magukat, mert esetleg nem tulajdonítanak értéket bizonyos adottságaiknak. Önbecsülésünket azzal is fokozhatjuk, hogy visszagondolunk az életünkre kicsi gyerekkorunktól, és megkeressük azt az adottságot, amit folyamatosan megdicsértek rajtunk! Mindenkinek van ilyen; testrész, tulajdonság vagy viselkedésforma; a hajunk, a szemünk, vagy a humorérzékünk, a talpraesettségünk. Ezt ajándékba kaptuk a születésünkkor mint erősséget, mint egy olyan örömforrást, amire ránézve, megtapasztalva másokat is boldoggá tehetünk. Ezt mint brandet viselhetjük, az utcán vagy társaságban, mindenképpen minket erősít – hangsúlyozta a szakember.

Egy gyakorlatot is elvégezhetünk: egyedül, nyugodt állapotban, nézzünk a tükörbe, csak a saját szemünkbe, percekig! Először rácsodálkozhatunk a fizikai valóságra, milyen a szemünk, az íriszünk rajzolata; beleveszve a saját tekintetünkbe a lelkünket láthatjuk meg. És rájövünk, hogy egyediek vagyunk összehasonlíthatatlan minőségben. – A tükröt gyakran nem szeretjük, mert objektív képet ad, úgy mutat minket, ahogy a külvilág lát. Csakhogy meglepő, de ha a lelkiállapotunk pozitív irányba változik, akkor mások is máshogy látnak majd bennünket, hiszen minden sugárzó, boldog ember szép – mondta Tomor Andrea. 

Képesek vagyunk szeretni

– Egy további kapaszkodót jelenthet az a tudat, hogy a szeretet képessége mindannyiunkba bele van kódolva. A szeretet és szerelem közös tőről fakad, tehát mindenki képes ez utóbbira is. Bár a két érzés különböző személyekre irányultságú és mélységű, de alapvetően mindkettő arról szól, hogy önzetlenül adunk magunkból, kapcsolódunk és figyelemmel, törődéssel segítjük a másikat. Ez a képesség akkor is bennünk van, ha olykor halványabbnak érezzük valamely trauma hatására. Ilyenkor előfordulhat, hogy nem engedjük magunkat szeretni, vagy úgy érezzük, hogy nem vágyunk rá. De a szeretet képességét elő lehet hívni, ha elhárítjuk az akadályokat, és ez rajtunk áll – magyarázta a szakember. 
Kísérletek kimutatták, hogy ha találomra rámosolygunk tíz emberre, kilenc viszonozni fogja, mert szeretetre ösztönösen szeretettel válaszolunk. Vagyis érdemes gyakorolni a hétköznapokban a szeretetet, mosolyt, odafordulást, és amit adunk, sokszorosan visszajön! Magunkban így erősíthetjük, tudatosíthatjuk ezt a képességünket. Adni viszont akkor tudunk, ha fel vagyunk töltekezve, ha rendben van a lelkünk, elfogadtuk önmagunkat, családi hátterünket, és harmóniában vagyunk a világgal. De amikor a túlélésre játszunk, teher az élet, önmagunkkal küzdünk, akkor nehezebb emberi kapcsolatot építeni

– figyelmeztetett. 

Mindennapi praktikák

Arról is beszélt, érdemes tudatában lenni annak, hogy a boldogságot nem kapjuk, hanem mi magunkat tesszük boldoggá. Ha rájövünk, hogy erre képesek vagyunk, nem leszünk szeretetkoldusok, nem fogunk vágyakozni mások után azért, hogy kapjunk egy kis figyelmet és oda­adást. Ilyenkor egyenrangú párkapcsolatba kerülhetünk. Ha az motivál bennünket, hogy boldogságunkat meg akarjuk osztani; így már nem érdekkapcsolat lesz, eltűnik a kiszolgáltatottság a saját érzéseinkkel szemben is, és türelmesebben kivárjuk azt, aki tényleg értékel minket. Amíg magunkon dolgozunk, addig is csökkenhet a feszültség, ami a várakozásból ered. 
 

– Végezetül, egy praktika Bagdy Emőke nyomán: mivel az agyunk nem tud különbséget tenni aközött, hogy mi a valós élmény, és mi az, amit csak elképzelünk, így is, úgy is elkezd több boldogsághormont termelni; ezért szabad időnként álmodozni, elképzelni, milyen érzés, hogy a párunkkal vagyunk, megöleljük egymást, vagy együtt utazgatunk. Ez általános jó közérzetet adhat az átmeneti időre, amíg az álmunk megvalósul – mutatott rá a szakember. 

– Mindenképpen érdemes tehát magunkon dolgozni, hiszen az élet tanulási folyamat.

Soha nem leszünk készen, nem lesz százszázalékos önismeretünk, de törekedhetünk arra, hogy minden nappal jobbá legyünk egy kicsit a magunk és mások számára.

Személyes fejlődésünk egyfajta kontrollja egy talpig mutató tükör lehet; elé állunk, belenézünk, elidőzünk magunknál egy kicsit, és megkérdezzük magunktól, hogy elvenném-e magamat feleségül/hozzám mennék-e így, ahogy vagyok? Ha a válasz igen, akkor nyert ügyünk van – összegzett.

SzT