A parlamenti delegációval tartott a Napló tudósítója is Bécsbe, Széchenyi szülőházához

Kilencvenéves a hajdúszoboszlói Takács Imre, volt országgyűlési képviselő, akinek 28 évvel ezelőtti kezdeményezésére Széchenyi István emléke előtt tisztelegnek évről évre a parlamenti küldöttek és a meghívott ünneplők a Széchenyi István bécsi szülőháza falán elhelyezett márványtáblánál. 

A kilencvenéves közgazdász, tanár, országgyűlési képviselő (1994-2002) idén is útra kelt, hogy elmondja Széchenyi István születésnapjához kapcsolódó aktuális gondolatait, idézzen a legnagyobb magyar időtálló megállapításai közül. Hamarabb megérkezve Magyarország Bécsi Nagykövetségére, a nyugalmazott pedagógus izgatottan nekiindult, hogy már előzetesen újra láthassa, útitársának megmutathassa a Herrengasse 5. szám alatt a nevezetes házat, melyet Széchényi Ferenc bérelt annak idején.  

Kezdeményezőtársa, Vitányi István országgyűlési képviselő is ekként gondolkodó ember, noha sajnos az idén nem tudott Takács Imrével tartani az eseményre.

Meghitt érzés volt látni, amint a bécsi nagykövetség csodálatos díszterme szeptember 27-én fokozatosan megtelt az esővel dacolva ünnepelni akarókkal.  Jöttek bécsi magyarok, köztük Edina és Alexandra, a volt pedagógus szívének oly kedves, Bécsben, nemzetközi szervezetnek, illetve a római katolikus egyháznak dolgozó unokái, Nagycenk Község Önkormányzatának és számos hazai településnek küldöttei.  

Bán Janka konzul, a nagykövetség új első beosztottja értékes köszöntőgondolatai következtek ezután. Közös célnak nevezte a megemlékezést a legnagyobb magyarról, „aki a reformkorban új irányba fordította hazánkat”. Köszöntőjét a diplomata ezzel zárta:  

– Engedjék meg, hogy egy világjárvány végén, de egy háború hatásait érezve, minden bizonnyal kemény télre készülve egy optimista Széchenyi-idézettel erősítsem a lelkünket: „Az emberi nemnek hivatása nem rontás, pusztítás, megsemmisítés, hanem hogy munkálkodjon, alkosson, teremtsen” – idézte beszéde végén a diplomata. 

Széchenyi nagysága 

Takács Imre figyelme már egyetemistaként Széchenyi István élete és munkássága felé fordult. Kutatásait az évtizedek előrehaladtával mindinkább elmélyítette. 

– Csodálatos és csodálatra méltó a férfi, aki tetteivel és műveivel nevét az újkori Magyarország történetébe egyedülálló módon úgy írta be, hogy soha nem rendelkezett hatalommal – idézte Oplatka Andrást Széchenyi István c. könyvéből. Hozzáfűzte, Kautz Gyula 1868-ban megjelent könyvében tények sokaságával igazolja, hogy 1825-től 1848-ig Magyarországon Széchenyi-kor volt. A Széchenyi-kutató emlékeztetett, milyen nagy hatással volt a grófra neveltetése, a későbbi jószágkormányzója, a tanult és művelt ember Lunkányi János, akinek Takács Imre szerint az volt a legnagyobb érdeme, hogy jól bánt a gyermek Széchenyivel.

– Tizenkét éves volt, amikor apja, Széchényi Ferenc 20 ezer kötetes könyvtárát a nemzet számára adományozta. Akkor kijelentette, hogy édesapja útját követi: „Édes Hazámnak boldogságát, amennyire tőlem telik, előre mozdítsam.” Életében meghatározó volt továbbá a vallás, katolikus életszemlélete – fejezte ki Takács Imre. Széchenyi naplójában említés található Hajdúszoboszlóról is. 1820-ban írta: „Szoboszló szabadsága Bocskaitól való. Szegény, mélyre süllyedt ország.” Majd egy helyen arról értekezik, ezt a népet akarom én újjászülettetni. 

A Hitel című művéből idézve rámutatott, hogy a gróf a földesúri és a jobbágyi érdekek egyeztetésére törekedett. Felismerte, hogy a gazdaság forrása az ésszel irányított munka.  Az oktatásról pedig azt vallotta: „Semmi sem emelheti fel anyaföldünket, csak agyvelőnk s kezeink”. – Mennyire igaz ez ma is – fűzte hozzá a hajdúszoboszlói előadó, majd továbbidézte: „nem a tudományok mennyisége teszi az embert okossá, hanem azok megemésztése s jó elrendeltetése”. 

– Öreg nyugdíjas tanárként tudom, hogy ez mennyire igaz – jegyezte meg. Véleménye szerint a legnagyobb magyar talán az 1828-ban írt Hitelben bizonyítja komplex gondolkodását, hogy mindent figyelembe vett az ország gyors fejlődése érdekében. A könyv sikeréhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy a gróf közgazdasági ismereteit Smith, Ricardo, Maltus és Franklin Benjamin tanai is megalapozták.  

A szerelem ereje a haza szerencséje 

– A legnagyobb magyar alapjában véve egy romantikus lény volt a realitások talaján – jelentette ki a megemlékezés szónoka, amikor Széchenyi és Crescence szerelméről beszélt. A kötődés oly erős volt, hogy amikor a pozsonyi országgyűlés 1827-es feloszlatása után Crescence férjével, Zichy Károllyal Pestre költözött, Széchenyi követte, s nem a nagycenki kastélyt választotta.  

– Ez is egy szerencse a magyar történelemben, hogy Pestre költözött, pedig még 1821-ben Naplójában azt írja, sosem fog ott lakni. Érdemes erről is szólni, miért kötődött ennyire Széchenyi a grófnőhöz, akit megözvegyülve később nőül is vett. Őt a felvilágosodás, az ország fejlődése védőszentjének gondolta – fogalmazott. Takács Imre végül Arany János: Széchenyi emlékezete versét idézte annak reményében, hogy a legnagyobb magyar éltető eszméiről, nemes cselekedeteiről sohasem feledkezik meg az utókor. Beszédére hatalmas tapsviharral reagált értő közönsége. 

A követségtől alig 400 méterre 

Magyarország Bécsi Nagykövetségétől légvonalban alig 400 méterre áll az épület, ahol a legnagyobb magyar 1791. szeptember 21-én meglátta a napvilágot. A Herrengasse 5. szám alatti házhoz biztonsági okokból és az időjárásra tekintettel egy kis küldöttség vonult ki a jelenlévők közül a közös koszorú elhelyezésére, közös főhajtásra. Csak egy koszorú fér a magasan lévő táblához. Így a Magyar Országgyűlés koszorúján együtt díszeleg számos település, így többek között Nagycenk önkormányzata, a mosonmagyaróvári polgári olvasókör, a bécsi cserkész egyesület nemzeti színű szalagja is. 

Tibai Irma