Etelka néni piacra jár, süt, főz, takarít

– Ha van kenyér a polcon, azt le tudom venni, tehát panaszra nincs okom – fogalmazott a Haon érdeklődésére Bujdosó Kálmánné Etelka néni, aki csütörtökön nem akármilyen napra virradt, hisz kilencvenedik születésnapját ünnepelhette családja körében. Egy apró termetű, de annál nagyobb szívű hölggyel volt szerencsénk találkozni, akit otthonában köszöntött Piros Zoltán önkormányzati képviselő és Tóth-Vanka Judit, a polgármesteri hivatal szociális osztályának munkatársa. 

Apja fakitermelőként dolgozott, így kislányként a magas fát nemcsak megmászta, hanem hasította is, ha rákerült a sor. Férjével, Kálmán bácsival hosszú évtizedekig éltek együtt, két gyermekük született, de sajnos az építőiparban dolgozó férfit 57 éves korában autóbaleset érte, így az asszony magára maradt a lányával, illetve fiával. 

– Nem volt egyszerű, de senkinek sem az. Hamar elteltek az évek, sok mindenre emlékszem, de vannak olyan dolgok, amiket talán jobb volna elfelejteni (háborús időszak stb.). Négy unokának és két dédunokának örülhetek – jegyezte meg az egykori újságkihordó, takarító. 

Mindenkinek elárulja korát

Szereti a környéket, ahol közel 50 éve él, csendes kis utca, nem zavarja senki, még a szomszédok sem, aminek Etelka néni rendkívül örül. Mindent megcsinál a ház körül, a kertben terem paprika, uborka és földieper is. Utóbbiról kérdeztük: a nagy szárazság miatt nem volt idén kevesebb szamóca? – Kevés? – tette fel a költői kérdést, majd huncut mosollyal rávágta: annyi termés lett, amennyi neki elég. 

Nem egyszer érdeklődtek már a kora felől, és mindenkinek az igazat válaszolja. Úgy tartja, nem kell letagadni az éveket, attól senki nem lesz fiatalabb, hogy néhány esztendőt lefarag a korából.

Isteni pogácsát sütött 

Nyugodt természetű asszony, nem az az idegeskedő típus, szerinte ez lehet az egyik oka annak, hogy a kilencvenedik születésnapját megélhette. – Mindent megeszek, nem válogatok, és alkoholt soha nem ittam. Egy nap két kávét elszürcsölgetek, de ez az egyetlen káros szenvedélyem – kacagott fel, majd megkínált bennünket porhanyós pogácsával, amit természetesen ő maga sütött. 

Abban a pillanatban sokkal inkább rá voltunk kíváncsiak, nem akartuk evéssel kitölteni azt a kevés (több óra sem lenne elegendő) időt, amit Etelka néni társaságában tölthettünk el, így természetesen csomagolt nekünk útravalót. Megígértük neki, ha nagyon ízleni fog a pogácsája, akkor hamarosan felkeressük otthonában, hogy elkérjük a receptet – erre hangosan nevetni kezdett, és úgy köszönt el tőlünk: a mielőbbi viszontlátásra! 

NE