„Az érzéketlenség természetessé, az érzékenység furcsasággá vált” – vallja a debreceni idegenvezető

Herczeg Zsuzsanna író, újságíró, blogger, digitális tartalomkészítő, nem mellesleg a Debreceni Református Kollégium Múzeumának tárlatvezetőjével aktuális kedvenc műalkotása, Orlai Petrich Soma II. Lajos holttestének megtalálása című festménye előtt találkoztunk a Műemlékkönyvtárban.

– így összegzi magát Zsuzsa, aki az emberség, az empátia és az önirónia háromszögében él, gondolkodik és értékel.

Örül minden apróságnak, szívesen nyújt segítő kezet, mosolyával derűt fakaszt. Hitvallása szerint ezek mind csekélységek, de egy másik ember egész napját is bearanyozhatják.

– Ez mindenkinek szebbé teszi a napját, és néha sokkal többet jelent, mint a ritka, nagyobb történések – magyarázza, mert meggyőződése: az emberek általában „csak úgy”, minden interakció nélkül elmennek egymás mellett. Sokat foglalkoztatja, hogy mennyire vagyunk érzékenyek a világra, és úgy látja, hogy manapság egyre többen énközpontúak. Zsuzsa sokunkhoz hasonlóan azt tapasztalja, hogy férfiak gyakran nem adják meg a tiszteletet a nőknek, pedig, ahogy fogalmaz: az előzékenység és az udvariasság még messze nem feminizmus.

A szív őre is

Zsuzsát a véradás világnapjának debreceni arcaként is ismerhetjük, de sokan emlékezhetnek rá arról a plakátról is, melyen hároméves, szívműtét előtt álló kislányként buzdított véradásra. A képet a híres- hírhedt Fenyő János készítette.

Bármi történjen, Zsuzsa mögött mindig ott áll a legszorosabb szeretetközösség, a család. Kreativitását feléjük is gyümölcsözteti, de itt is megjelennek a mindennapok apróságai, amik az egész életet be tudják aranyozni. Videókat az utazásairól és a nagykönyvtárról is készített már, de azt is elárulja, hogy néhány évvel ezelőtt saját maga által felénekelt és megírt dalocskát küldött nekik karácsonyra.

Pókerarc

Minden szakma lényege, hogy szívvel-lélekkel kell csinálni, ezt Zsuzsa nemcsak tárlatvezetőként, hanem a TTRE közgyűjteményi igazgatójának jobbkezeként, titkárként is nap mint nap gyakorolja. Az általánosítások szerinte a szakmákkal kapcsolatban sem működnek, mert mindenhol vannak szakmailag jobbak és rosszabbak, kedvesek és kevésbé kedvesek, de ami fontos, hogy amit teszünk, abban mi magunk is megtaláljuk az örömöt. Ahogy a munkahelyén is megtapasztalta, hogy akár egy tárlatvezetés alkalmával is átfordulhat a látogató rossz hangulata a pozitív hozzáállásunk által, és vidáman, lelkesen hagyja el a múzeumot az is, aki egykedvűen érkezett oda. Mottója:

Mindig is csodáltam azokat, akik hivatásszerűen állnak ki csoportok elé, és egyfajta idealisztikus megjelenéssel vannak jelen a munkaidő kezdetétől a végéig. Zsuzsa is közéjük tartozik, megtudom azt is: mivel a pókerarcot mindig fel tudja venni, így mindig csak annyit látnak belőle, amennyi a nagyérdeműre tartozik: a tudást és a jókedvet. Úgy véli, a visszacsatolás is fontos, meg is fogadom magamban a beszélgetésünk ezen részén, hogy innentől minden idegenvezetőt, moderátort, animátort és tárlatvezetőt megdicsérek majd, aki arra érdemes.

Védőszentek híján

A gyengébbek, a kiszolgáltattak védelmében rendszerint felemeli a hangját, ha kell, bele is áll a konfliktusba. Ezek Zsuzsa életében a mindennapok részei. Senkinek nem lehet része megaláztatásban, és mindenkinek joga van a méltósághoz – szögezi le. Zsuzsa szerint sokan nem gondolnak bele abba, hogy bármikor a helyében lehetünk azoknak, akik az utcán, vagy kiközösítettségben élnek. Amikor tanított, és kiközösítettek egy gyereket, szintén kivétel nélkül azt érezte, hogy cselekednie kell: megvédeni azt, aki erre önmagától nem képes.

A felelősségvállalás a cselekedeteinkért szintén a figyelme fókuszában áll, és azt is fontosnak tartja, hogy legalább karácsonykor tudjunk lelassítani, hogy az egész éves hajsza után több teret engedjünk az egymás felé fordulásnak.

SZD