Félelem és reszketés Józsán: egy szobában több száz madárpókkal – fotókkal, videóval

Sikeresen túlélte a Haon stábja a DEMKI Józsai Közösségi Házban megtartott madárpók-kiállítást szombaton. Habár nem voltunk benne biztosak, hogy egy mérges marás vagy a szívroham okozza majd vesztünket, mindenesetre elbúcsúztunk szeretteinktől, és beléptünk a pókok világába.

A tudatnál, hogy megközelítőleg kétszáz pókkal összezárva töltjük a délutánt a kiállítóteremben, talán még ijesztőbb volt az, amikor a baljós, pókhálóktól enyhén homályos terráriumhoz közel hajolva egyszer csak megmozdul egy méretes, szőrös láb. Ekkor tudatosult, hogy az, amit faágnak néztünk, valójában egy tenyérnyi madárpók, mely mélyen szemünkbe nézett, és azt suttogta: „gyere közelebb, te finom falat!”

Csak egy üvegfal választ el a fóbiától

A kiállítás szervezője, Angyal Róbert kérdésünkre elmondta, maga is félt a pókoktól, 2004-ben éppen ezért kezdett el komolyabban foglalkozni velük. A terápia hatásos volt: amikor az első kedvence, egy albopilosum kimászott a dobozból, és felsétált a karján, onnantól kezdve szerelemmé vált a kedvtelés.

A hobbipókász, vagy, ahogy barátai nevezik, Pókember tizenegy éven keresztül teljesen elmerült a pókok világában, több mint ötezer példányt tartott otthon, sokat pároztatott is. A mostani kiállítás annak köszönhető, hogy a kislánya nagyon félt a pókoktól, ezért tavaly decemberben újra elkezdett velük foglalkozni, hiszen ez gyermekében is feloldotta a félelmet.

Innentől újra elkezdődött a pókok iránti rajongás, és teljesen belemerült a hobbiba. A józsai kiállításon 25 egyedi faj képviselte magát, és jelen volt két pároztatott nőstény is, akiktől legalább 100-as egyedszámot vár a gyűjtő.

Nőuralom a pókbirodalomban

Mielőtt teljesen megnyugodtunk volna, Angyal Róbert elárulta, van néhány faj, amelyek komoly fejfájást okoznának, ha véletlenül elszabadulnának. Habár erre kicsi az esély, mégis, ha egy óvatlan kéz szabadon engedné a Poecilotheriák rendjébe tartozó metallicát vagy a reagalist, ki kellene üríteni az termet. Mindkét faj meglehetősen aktív, bármire képes marni, rögtön odaüt, és mérget ereszt, melyet akár rá is spriccol az emberre.

A pókász elmondta, a minap épp összeveszett az egyikükkel, mi pedig megpróbáltunk továbbra is mosolyogva hallgatni, miközben a menekülési útvonalat tervezve arra gondoltunk, ha ez bekövetkezne, anélkül is a falra másztunk volna, hogy a felmérgesített példány megcsípne, és Pókemberré válnánk.

Mint megtudtuk, nem feltétlen mi, emberek vagyunk veszélyeztetve. A színpompás szőrzete miatt versicolornak nevezett faj esetén – az imádkozó sáskához hasonlóan – a hím egyedek vannak a legnagyobb veszélyben. Nemcsak rövidebb élettartamuk miatt, hanem a vadonban ők hamar elveszíthetik a fejüket.

Láttunk olyan terráriumot is, ahol a tenyészetben a hímnek kifejezetten jó dolga van: négy nősténnyel él együtt egy kolóniában, akik így nem bántják őt, meghagyják egymásnak daliás társukat. Ez persze amiatt is lehetséges, mert kiskoruktól kezdve együtt nevelkedtek.

A terráriumok köré gyűlő kíváncsiskodóknak a gyűjtemény tulajdonosa elmondta, léteznek egyes fajok, melyek testhossza 14 centiméterre is megnőhet, lábfesztávolsága pedig a 3 centit is elérheti. Ezek a pókok már el sem férnek egy ember tenyerén, mert lelógna a lábuk.

A kezdőknek leginkább a geniculatákat vagy az albiporosumot ajánlaná, hiszen azzal, hogy könnyű őket tartani, pozitív élményt adnak a friss póktulajdonosnak. Ennek a fajnak jó az étvágya, gyorsan nő, és ha víz és eleség van előtte, boldog.

Ki fél valójában?

A kiállításon jelenlévő gyermekek kíváncsian hallgatták a pókos történeteket, és ámulva nézték, amikor gazdájuk tenyerébe vette egy-egy kedvencét, vagy épp játékosan incselkedett egy morcosabb példánnyal.

Habár a kiállításra sokan tartással érkezhettek, az esemény valójában a pókokra gyakorolt nagyobb stresszhatást, mivel nem voltak ekkora tömeghez hozzászokva.

Hasonlóképpen éreztek az eleségállatok, amelyek legalább ekkora érdeklődést váltottak ki a gyerekekből. Ha a pókokat nem is, a kiállított kisegereket ők is megfoghatták, ahogy mi is tenyerükön hordoztuk egyiküket. Bár nem sokáig, apró teste ugyanis úgy remegett, mint a nyárfalevél, ezért jobbnak láttuk, ha visszaengedjük társai közé.

A madárpók-kiállításon tehát mindenki szembenézhetett félelmével, de az sem maradt le, aki egy haladó kurzuson is részt venne. A következő hasonló rendezvény ugyanis október 31-én lesz, egy halloweeni buli keretein belül a józsai közösségi házban. A pókok mellett ezúttal lesznek kígyók és hüllők, valamint zsákmányállatok is.

Így, ha valaki valódi borzongással dobná fel a vámpírjelmezt és a zombisminket, eleven madárpókokkal töltheti a rettegések napját.