Kamionnal szelte át a kontinenst a hajdúszoboszlói Simon Anikó

Sokan a Hajdúszoboszlói Kamionos Találkozó és Drift Show főszervezőjeként ismerhetik Simon Anikót, azt viszont kevesebben tudják róla, hogy már 1995-ben volán mögé ült. Nem véletlenül ritka hivatás a női kamionozás – összegeztük, miután a szakmában eltöltött 16 évről kérdeztük a napokban. Ahogy mondani szokták, az élet egészen korán egyirányú és meredek utcába terelte Anikót, aki már hatévesen is inkább tetőtől talpig gépolajosan segédkezett az apukája mellett ahelyett, hogy babázott volna.

– idézi fel.

Anikó a 90-es évek elején, 21 évesen egy hajdúszoboszlói cégnél dolgozott irányítóként, míg a párja sofőrként a korabeli gépparkokra jellemző típusokat, IFA-t, LIAZ-t vagy Škodát vezette. Szabadnapjain ő is beült a párja mellé, majd egyszer, amikor szokás szerint kukoricát vittek a földekről, ki is próbálta, először csak a kombájn mellett haladva, később a téesz-telepeken. Mire a főnöke mindezt megtudta, Anikó már megtanult garatba billenteni és pótkocsival tolatni. – Jó fej volt, nem kötelezett utána, hogy az irodában üljek, hanem elküldött jogosítványt szerezni. A Debrecenben indult C -E kategóriás tanfolyamon persze kiesett a kréta az oktató kezéből, amikor meglátott, mert én voltam az egyetlen lány a tanulók között a harmincéves pályafutása alatt – emlékszik vissza.

Navigáció helyett papírtérkép

2005-ben kezdett el egyedül billencsezni, amikor Görbeháza és Debrecen között az M35-ös autópályát építették. A gépkezelőtől a depókig és a bányákig körülbelül négyszáz férfi között egyedüli nőként dolgozott, és bár eleinte kapott hideget-meleget, hihetetlen hajtást produkálva végül kivívta magának a tiszteletet, és hozzá a "Vadmacska” becenevet. 

– jegyzi meg. A Mercedes Actros MP1 első látásra szerelem volt, 2005 végén meg is vásárolta, hogy másoktól függetlenül tudjon dolgozni.  2006 őszétől már teljesen egyedül indult el nemzetközi utakra, azokban az időkben, amikor még GPS híján az ölébe hajtogatott térképre, a saját problémamegoldó képességére és a tapasztaltabb ismerősök jó tanácsaira hagyatkozhatott. Az első ilyen útja Berlin közelébe vezetett, Nahmitz-be. Hogy az útdíjakat hol lehet megvenni, hol kell felmenni az autópályára, hol tud majd eurót váltani és hol van olyan zuhanyzó, amit nők is használhatnak, mindezt négy teleírt lapon összegezte magának. Navigáció és internet helyett tehát A4-es lapok és lapozgatós térkép: ez jellemezte az akkori offline világ „varázsát”, ahol állandó útitársa is csak Garfield volt, a kabala.

Sosem az út volt veszélyes

– Berendezkedtem és gyakorlatilag benne is éltem a kamionban – folytatja Anikó, de mivel nemcsak vezetett, hanem maga szervezte a fuvarokat is, meg tudta oldani, hogy minden hétvégéjét otthon töltse, mivel a családja nehezen fogadta nem mindennapi hivatását. Sokszor kellett újra felállnia, de nem azért, mert kimerítette a férfimunka, hanem mert több cég nem fizette ki, és itt a mai értékekre átszámítva egy lakás árát kell értenünk. Az útviszonyokra odafigyelt, ahol tudott, de az akkori Románia egyik hídján például akkora lyuk volt, hogy „eltűnt a kerék”. 

– fűzi hozzá. Ezt tapasztalta akkor is, amikor gabonát hordtak ki Olaszországba, ahol 40 fokban 40 tonnával kellett „megmászni” a magas hegyeket, szerpentineket.

Női szemmel

Anikó szerint tévhit, hogy csak férfiak képesek erre a pályára. – Sok nő nagyon jól vezet, vannak köztük rali- és driftversenyzők, sőt, kamionversenyző is. Igaz viszont az is, hogy sokukban kevés az önbizalom, vagy a család beszéli le őket erről a pályáról – mondja. – Talpraesettség, problémamegoldó képesség és minimalizmus: fülkében élni nem egyszerű. Sok mindent nélkülözni kell, amit a legtöbb nő nem képes: nem tudsz kéthetente szépségszalonba menni, a platón tisztálkodsz kannából, vagy szúnyogokkal teli fülkében alszol, máskor a 35 fokos fülkében próbálsz nyugovóra térni. Nincs tévé, kényelmes fotel, nem akkor mégy el a vécére, amikor te szeretnéd, hanem amikor lehet – sorolja.

Összefogja a kamionos társadalmat

A „kacattal”, vagyis a KCT-rendszámú Mercedesével járt korábban kamionos találkozókra, de Magyarországon a külföldi találkozókon édesanyaként is azt tapasztalta, hogy – virágnyelven szólva – nem családbarát rendezvények. 

– idézi fel Anikó, akit a csapattársai beszélték rá végül egy alkalommal, hogy szervezzen ő is fesztivált. 2012 augusztusában 44 kamionnal meg is rendezték az első Hajdúszoboszlói Kamionos Találkozót a város sportrepülőterén. 

Beszédes mutatója a siker tendenciájának, hogy a másodikon 88, a harmadikon 138 kamion volt, idén pedig már 541 kamion vonult fel Hajdúszoboszló belterületén, ezzel egyébként újabb rekord is született. Bogácson kisebb találkozókat szervez, meghittebb családi rendezvényeket, ahol együtt főzhetnek, strandolhatnak és nagyon sok gyerekprogramon vehetnek részt az érdeklődők. A szervezés mára egész éves tevékenységgé nőtte ki magát az életében, már az idei találkozó után két nappal elkezdte szervezni a jövő évit, melynek időpontja is körvonalazódott: augusztus 8. és 11.

Azt mondja, hiányzik is – nem is a kamionozás. Már harmadik éve Bogácson él, az egyik helyi vállalkozónál néha beugrósként billencsezik még néha, de ennyi – talán érthetőn is – azt mondja, köszöni, de éppen elég volt az elmúlt 16 év. Végül arra a kérdésünkre, hogy Anikó röviden, de annál hathatósabban összegez: „Maradok a találkozók szervezésénél, szabadidőmben pedig beülök a drift autóba, és szétrúgom a kuplungot.”