Még a viharos szél is ellátogatott a debreceni régiségvásárba – fotókkal

Hiába figyelmeztettek a meteorológusok arra, hogy erős széllel ront Debrecenre a hidegfront, rengetegen látogattak ki vasárnap a régiségvásárba a Nagyerdei Stadionhoz.

Talán sokan a – meg sem rendezett – Mihály-napi vásárra készültek, és már előre feltörték a malacperselyt, mégis a vásári zsibongás hiányát pótolni szerették volna. Itt nincs mézeskalács, de azon kívül minden kapható. Zsebóra, rojtosra hallgatott bakelitlemez, NDK-s turmixgép, vasvilla, rozsdás szélkakas, lámpa alkatrésznek, horogkeresztes kitüntetés. Padlásra száműzött kincsek, amelyek alig várják, hogy újra egy vitrinbe kerüljenek. Még a tárolásukra használt banános doboz is retró.

Alkudozás nélkül nincs üzlet

Egy-egy pokrócra zsugorodva kitárulkozik megannyi évtized. Amott egy kakaófoltos könyv mögött Piszkos Fred rejtőzik, mellette egy régi viking sisak egy göndör hajú próbababa fején. Krómos magnókazetta, bontatlanul, eredeti fóliában, amit mámorító érzés volt letépni. Ötezerért vihető, fénykorában annyiért lehetett kapni egy hozzá való jófajta hifit.

Az alkudozás kötelező gyakorlat, az árusok sértésnek is vennék, ha nem lenne egészséges civakodás, és a vevő is elégedett: jó üzletet kötött. Igyekeztek is serényen elégedetlenkedni az árengedményért. Kétezerért sok, „a zsibiben egy ezresért adják”. Mégis visszatér egy óra múlva, és elviszi 1800-ért.

Végül hirtelen a városra rontó szél is ellátogatott a régiségvásárba, és az árut sem kímélte. Volt, akinek az áruja megsérült a serény pakolás közben, mások igyekeztek nejlonzsákkal letakarni a könyveket. Többen azért a kora délutáni órákig kitartottak, és amíg lehetett, még pénzzé tettek némi portékát.