Ausztráliában tanulta, most Szoboszlón készít finomabbnál finomabb csokikat Háló Zsuzsi – fotókkal

Napjainkban már igen sokféle étkezési szokás, ideológia létezik, és biztosan nehéz, de az is lehet, hogy lehetetlen lenne egy kisebb közösségben is csak olyan embereket találni, akiknek minden téren megegyezik az ízlésük. Azt azért mégis meg merjük kockáztatni, hogy egyvalamiben a legtöbben hasonlítunk: nagyon szeretjük a csokit, vagy legalábbis jól tud esni időnként. A csokoládé világnapja alkalmából megkerestünk egy kézműves csokit gyártó kedves anyukát, hogy mutassa meg, miként készíti „házilag” az édességet – ráadásul kiderült, hogy igen extrém fajtákat is előállít.

Csokoládé világnapja: táblás csoki, nyalóka, emelkedő cukorszint

A Haon stábjának útja Hajdúszoboszlóra vezetett, ahol már várt minket Háló Zsuzsi, akiről kiderült, hogy már egy évtizede készít csokikülönlegességeket. Beljebb kerültünk, majd lábzsákot húztunk, mivel Zsuzsi műhelyében igen steril körülmények között dolgozik. A bejárati ajtó küszöbét átlépve elénk tárult az édességbirodalom: becsomagolt táblás csokik, nyalókák és egyéb finomságok hozták meg nyomban az étvágyunkat. Na jó… Elismerjük, éhesnek se kell lenni, hogy az ember ezeket menten megkívánja, elég, ha csak szeretünk nasizni.

Először látvány-, majd cukorsokkot kaptunk, mert természetesen ki nem hagytuk volna a felkínált termékek kóstolását. Miközben drasztikusan növeltük boldogsághormonjaink számát, megkértük Zsuzsit, hogy meséljen, miként vágott bele a kézműves csoki készítésbe.

– kezdte Zsuzsi emlékeinek felidézését. Habár a határozott célja megvolt már, azonban végzettséget is kellett szerezni ahhoz, hogy el tudja indítani az üzletet. Így lett belőle cukrász, mindeközben autodidakta módon is képezte magát.

Az az igazság, hogy nem egyszerű szakma a kézműves csoki elkészítése: már a kezdeteknél nagyon kell figyelni, milyen hőmérsékleten kezeljük az alapanyagot. Mivel Zsuzsi az előkészületek közben gyakran emlegette az úgynevezett temperálást, mint folyamatot, megkérdeztük tőle, hogy pontosan mit is takar.

 – ismertette a folyamatot Zsuzsi. Amennyiben ezt elrontja valaki, nagy valószínűséggel megdermed az alapanyag, vadkristályosodik, és nem lehet vele dolgozni.

De persze, ha jól sikerül, akkor onnantól kezdve megnyílik a kreativitás kapuja, és lehet ötletelni a csoki formáján, adott esetben pedig a feliratokon is. Zsuzsi bár rengeteget ötletel, mégis teret ad az érdeklődők elképzeléseinek, így ha szeretnék személyre szabni az édességet, akkor habzsák segítségével bármilyen üzenetet csokira tud vetni. 

A különleges csoki nem gyümölcsös, inkább fűszeres, esetleg sós… Tessék?!

Apropó, igények: a hajdúszoboszlói kézművescsoki-készítő gondol a cukorproblémákkal küzdőkre, illetve azokra is, akik semmilyen állati eredetű tápanyagot nem fogyasztanak. Utóbbi kapcsán elmesélte, hogy már régóta érdeklődnek nála a vásárlók vegán fehér csoki felől, azonban csak nemrégiben sikerült neki beszereznie, annyira ritkán fordul elő még a nagykereskedéseknél is.

Ön evett már bazsalikomos csokit? Esetleg kaprosat vagy rozmaringosat? Lehet, kissé polgárpukkasztónak hangzanak az elnevezések, pedig az igazság az, hogy Zsuzsi fűszeres édességekkel kezdte el manufaktúrás tevékenységét. Sőt, sokáig a bazsalikomosat tartotta kedvencének… Egyébként ha valakinek most ingadozna a vérnyomása e sorok láttán, eláruljuk, vásárlók is érkeztek igen érdekes ötletekkel: például, volt, aki Himalája-sós csokira pályázott Zsuzsinál – maradjunk annyiban, hogy stábunk meglehetősen nyitott gasztronómiailag, de az említett „édessósság” elfogyasztása előtt elképzelhető, hogy igényt tartottunk volna egy bátorító rövidre.

Noha a hajdúszoboszlói manufaktúratulajdonos elképesztően sokszínű skálában gondolkozik, szereti a klasszikusokat is: 

 Zsuzsi és a kézműves csoki Debrecen több vásárában is megfordult már, s mint elmondta, a karácsonyt megelőző napok-hetek, illetve a húsvét jelentik általában csúcsidőszakot.

No, mit gondolnak, jólesne egy kis csoki ezek után?