2016.07.03. 11:23
Olvasói levél: Akkor tegyük tisztába az építési engedélyek körüli katyvaszt
Debrecen - <em>A Napló április 2-i számában És ha le kell bontani a házat? című írás kapcsán küldöm a következő álláspontomat, melyben a szakmámat érintő, rövid idő alatt legendává vált, bruttó 300 négyzetméternél nem nagyobb lakóingatlanok építési engedély nélküli megvalósításáról szóló elhamarkodott, megalapozatlan, mondjuk ki, kontár törvényről és annak gyakorlati alkalmazásáról szeretnék értekezni.
Debrecen - A Napló április 2-i számában És ha le kell bontani a házat? című írás kapcsán küldöm a következő álláspontomat, melyben a szakmámat érintő, rövid idő alatt legendává vált, bruttó 300 négyzetméternél nem nagyobb lakóingatlanok építési engedély nélküli megvalósításáról szóló elhamarkodott, megalapozatlan, mondjuk ki, kontár törvényről és annak gyakorlati alkalmazásáról szeretnék értekezni.
Megjelenésekor nagy vitát és a szakma ellenállást joggal kiváltó törvénymódosítás, illetve kiegészítés sok újdonságot hoz a régi építési törvény mellé. Fontos része a változtatásnak a könnyítés, csakhogy egyes tervezők, mérnökök, kivitelezők hajlamosak teljesen másképp értelmezni, mint ahogyan a törvényben meg van fogalmazva, illetve a törvényhozó szándéka megjelenik.
Az egyik ilyen fontos kitétele a törvénynek, hogy az engedélyezési eljárás mellőzése kizárólag családi ház építésére vonatkozik, tehát társasház, melléképület és egyéb létesítmény vonatkozásában a meglévő törvények, illetve az abban foglaltak továbbra is az irányadók.
Fontos szabályként természetesen megmaradt az az alapelv, mely szerint a bejelentési kötelezettséggel terhelt épületet is úgy kell megépíteni, hogy egy esetleges engedélyezési eljárás során az megfeleljen a követelményeknek, tehát – mind tartalmilag, mind alaprajzilag, mind homlokzatilag, illetve egyéb kialakításában – az érvényes szabályoknak, előírásoknak. Fontos szempont, hogy a törvény által helyi hatósági jogkörbe rendelt előírásokat is teljes mértékben be kell tartani, vagyis a minden településre elkészített RRT (részletes rendezési terv) szabályait – úgy, mint előkert mélysége, oldalkert szélessége, építési vonal, homlokzat, illetve építménymagasságok stb – tekintetében a meglévő rendelkezések továbbra is irányadók maradnak. Ennek szellemében például él továbbra is az a rendelkezés, hogy egy telekre maximum két fő épület vagy egy fő épület és melléképület építhető a fent felsorolt szabályok szerint.
Másik fontos gondolat, hogy bár az új szabályozás a bejelentési kötelezettséghez csak 1:200 léptékű tervet ír elő, viszont ennek része homlokzati terv és tudjuk – legalábbis a szakembereknek tudni kell – , hogy homlokzati terv alaprajz nélkül nem vagy csak nehezen készíthető. Vagyis az a kitétel sem állja meg a helyét, hogy az építtető egy kockás papírra csinál egy vázlatot és utána nekiáll építkezni. A benyújtandó dokumentumok között műszaki leírás is szerepel, mely az épület kidolgozott tervei nélkül csak ötletelések és találgatások gyűjteménye marad, ami számon kérhető. Ugyanígy fontos az is, hogy amennyiben a beruházó igénybe veszi az állami támogatást, ahhoz természetesen szükség van részletes költségvetésre is amely – szintén az előbb említett szempontok figyelembevételével – csak teljes dokumentáció birtokában készíthető el valóságot lefedő kivitelben.
A cikkben nyilatkozó cégvezető megérzéseiben is van némi csúsztatás, ugyanis a bejelentési kötelezettségre változott engedélyezési eljárás eredményeként megnő a közműszolgáltatók, illetve az eljárásba vonandó egyéb hatóságok felelőssége. Vagyis egy elektromos áram- vagy gázszolgáltató, ha egy kicsit is ad a szakmájára, az előírásokra, illetve számol a következményekkel, akkor nem járul hozzá egy dokumentáció nélküli építési munkához, vagyis nem szereli fel a villanyórát, gázórát, csak ha azt egy minősített kivitelező leigazolja, hogy az adott beruházáson az összes szakmai előírás betartotta. Ehhez pedig gáz esetén kiviteli tervekre, engedélyeztetésre van szükség, és egy magára valamit is adó villany- vagy fűtésszerelő sem kezd barkácsolásba tervek, költségkalkuláció nélkül.
Egy másik fontos szereplője volt a kivitelezésnek a felelős műszaki vezető, illetve műszaki ellenőr, amelynek hatáskörét a törvény most a tervezők nyakába akarja varrni. Ennek kifogásolásával természetesen én is egyetértek, hiszen nem véletlenül szerezték meg az említett műszaki ellenőri illetve felelős műszaki vezetői képesítést, végzettséget a kollégák – nem kis pénzért – és a mérnökök között is ismerek sok olyat, akinek sokéves munkája során talán egyszer, ha volt kezében tégla, vagy valamilyen más építőanyag. Ők azok, akik az íróasztal mellett érzik jól magukat, és a kivitelezésről csak tudnak, hogy van. Természetesen ezért eszem ágába sincs őket bántani, de pontosan ez az állapot is igazolja a törvény ezen részének az indokolatlanságát. Ide tartozik, hogy a törvény nem törölte el az építési napló vezetésének kötelezettségét sem, azt pedig csak megfelelő jogosítvánnyal rendelkező személy teheti, tehát a szakmai kontroll mindenképp megmarad.
A hatóság éljen jogával!
Beszélhetnénk még az önkormányzat, mint eljáró hatóság szerkezetének és jogkörének teljesen eszement átformálásáról, de az indoklásban szerepel, hogy pont az ő terhelésüket akarja csökkenteni a törvényalkotó. Természetesen a hatóságnak továbbra is megmarad a lehetősége, feladata, hogy meghatározza az adott területre vonatkozó szabályozásokat, és abban csak reménykedni tudok, hogy az átszervezés – aminek semmiféle indokát nem látom – után a hatóság élni fog törvény adta lehetőségeivel, amiről valljuk be, eddig nagyon sok esetben nem járt sikerrel, és számon kéri a törvényi előírásokat. Ha a korrupció látszatát is el akarja kerülni, hisz ez a bizalom egyik nagyon fontos alapja, amennyiben a megvalósult épület nem felel meg az adott előírásoknak, akkor igenis elbontatja azt, természetesen a kivitelező vagy beruházó költségére. Nagy szerepet kellene kapnia a bírósági gyakorlat változásának, amire az egyik megszólaló is utal, hogy sajnálatos módon a bíróság eddig különböző szociális és egyéb indokolatlan meggondolásokból, nem a hatóság részére döntött el egy bontási pert, hanem fennmaradási engedély kiadására kötelezte a hatóságot.
Én is remélem, hogy a leírt változások sokaknak meghozzák az építési kedvét, de hajlandók lesznek tudomásul venni, hogy az építési előírások, törvények, nem ellenük, hanem értük, értünk jöttek létre, hogy amit nem kevés pénzért megépítenek, az megfeleljen a 21 század követelményeinek és a tulajdonosok jól, otthonosan érezzék magukat új házukban.
Végül: Az elmúlt pár hónap alatt több mint száz módosítás került a parlament elé, és a mostani ülésszakban is sok módosító indítványon kellett átrágni magát a testületnek. Érdeklődve figyeljük az eseményeket!
- Vitéz Molnár Jenő, építészmérnök -
„És akkor mi van, ha le kell bontani a házat?” – Hiba volt elhitetni, hogy nem kell építési engedély
Hajdú-Bihar – A szakemberek a fejüket fogják az építési engedélyek rendszerének a módosítása miatt.