Csak a gazdag gazdagabb…

Debrecen - A jövedelemarányok változása arra utal, hogy mélyül a társadalmi rétegek közötti szakadék.

Míg 2010-ben a legmagasabb jövedelmet elérő tizednek Magyarországon a jövedelmek 20,2 százaléka jutott, addig tavaly ez az arány már elérte a 22,6 százalékot. A legjobban kereső honfitársaink gyarapodása egyértelműen a szegényebbek kárára valósult meg, azaz tovább nőtt a jövedelmi olló – állapította meg az Eurostat, az Európai Unió statisztikai hivatala.

Örök vesztesek?

A vizsgált időszakban a legtöbbet eleve a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők bukták, hiszen a legalsó tíz százalék hét éve még a jövedelmek 4,2 százalékával rendelkezett, míg tavaly már csupán a 3,3 százalékával. „Mindez annak fényében mutat különösen rosszul, hogy a 2006-os 2,6 százalékos arányról érték el a 2010. évi 4,2 százalékos részesedést, köszönhetően az akkori kormányok szegényeket mostaninál sokkal jobban segítő szociál- és adópolitikájának” – ezt már a GKI Gazdaságkutató Zrt. elemzői olvasták ki a jelentésből. Ezeket az arányokat forintosítva az látható, hogy míg tíz éve (reálértékben kifejezve) 39,7 ezer forint volt az egy főre jutó havi jövedelmük, 2006-ra ez elérte a 44,6 ezer forintot, majd 2013-ra folyamatos csökkenés mellett 39,3 ezer forintra zuhant vissza. Összességében tehát ebben a közel egymillió szegény embert számláló körben tíz év alatt csupán hat százalékkal nőttek a reáljövedelmek.

Hamisnak tűnik…

Tőlük jobban, de a középosztálytól rosszabbul keres az a hozzávetőleg 4 millió honfitársunk, akik 2006-ban az összes jövedelemből 25,8 százalékkal részesedtek. 2010-re ez az arány 29,2 százalékra nőtt, majd folyamatos csökkenés révén 27,7 százalékra mérséklődött. Vagyis az utóbbi hét évben már ők is a vesztesek közé tartoztak. Az egy főre eső havi jövedelmük reálértéken előbb 2,7 százalékkal nőtt, majd 5 százalékkal csökkent, 2003-tól napjainkig pedig 9 százalékkal emelkedett. És akkor elérkeztünk ahhoz a mintegy 3 millió emberhez, akiket az elemzők a társadalmi középosztályba sorolnak. A gazdaságkutatók szerint komoly probléma az, hogy nekik – akiknek a hátukon kellene vinni a közteherviselés terheit – enyhe ingadozás mellett ugyan, de alapvetően stagnált a jövedelmi részesedésük. Míg 2006-ban az összes jövedelem 30,4 százaléka landolt náluk (ez egy főre vetítve havi 102,5 ezer forint reáljövedelmet jelentett), tavalyra ez az arány 32,3 százalékra, forintosítva pedig 114,5 ezer forintra nőtt.

A számok mögé tekintve az látható, hogy valójában utoljára 2006–2010 között erősödött ez a réteg, s azóta alig változott a részesedésük az összes megtermelt jövedelemből. A GKI-nál ezzel kapcsolatban úgy fogalmaztak az elemzők, hogy a számok nyelvén bizony hamisnak tűnik az az érvelés, miszerint a kormány sikeresen megerősítette a társadalmi középosztályt.

Nem minden látszik

Még gazdagabbak azok, akiknek a jövedelmi részesedése – ha változó mértékben is – az elmúlt tíz évben folyamatosan emelkedett. Igaz, az ebbe a társadalmi csoportba tartozóknak sem feltétlenül őszinte a mosolya, amikor azt látják, hogy a növekvő százalékos részesedésük dacára a reáljövedelmük 2006 és 2010 között 149 ezerről 132 ezer forintra csökkent, azaz a gazdasági válság terhét leginkább ők, valamint a tőlük is jobb módúak viselték.

Utóbbiak reáljövedelme ugyanebben a négy évben 296 ezerről 190 ezer forintra zuhant, tavaly viszont már ismét 253 ezer forint volt. Mielőtt azonban még sajnálni kezdenénk a legmódosabb honfitársainkat, tegyük hozzá, hogy náluk sokkal magasabb lehet a külföldről származó – a hazai statisztikákban azonban meg nem jelenő – jövedelmek súlya, valamint körükben a fogyasztás egy jelentős része is vállalati juttatásként jelenik meg. Ezekkel együtt a jövedelmi különbségek még feszítőbbek lennének.

7,5-szeres…

Összességében a legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező 1-1 millió ember egy főre jutó jövedelmében 2006-ban 7,5-szeres volt a különbség, ami 2010-re 4,3-szorosra olvadt, tavalyra viszont – az erőteljes jövedelmi átrendeződésnek köszönhetően – ismét 5,4-szeresre nőtt.

- Petneházi Attila -