Nem ördögtől való az átruházás

A debreceni önkormányzat 2018 őszén másfél millió forintért vásárolt 49,96 százaléknyi üzletrészt a repülőteret üzemeltető cégben, ezzel többségi tulajdonossá vált; most a város 51 százaléknyi tulajdonrészt átruház az államra, ugyanis a koronavírus alapjaiban húzta át a számításokat. Az ingyenes átadásról szóló előterjesztést a január 29-i közgyűlés hagyta jóvá, miután az átment a közgyűlés három bizottságán.

A járvány közbeszólt

A többségi tulajdontól történő megválásnak két oka van. Az egyik, hogy 2018-ban még senki nem látta előre a világjárványt, vele együtt a légi közlekedés összeomlását. A debreceni városvezetőség akkor úgy kalkulált, hogy ha egymillió utasnál a repülőtér-üzemeltetés nullszaldóssá válik (ezt alátámasztják nemzetközi szakmai számítások), akkor az a cívisváros számára nem illúzió, hanem csábító lehetőség. Hiszen a 2018-as 381 ezres utasszámot a következő évben – több új járatnak köszönhetően – sikerült 600 ezerre feltornázni, majd 2020 első két hónapja alapján reálisnak tűnt a 700 ezer utas elérése abban az évben. Magyarul az ágazat dinamikusan fejlődött, a Wizz Air kitüntetett szerepet szánt Debrecennek, az állam pedig jelezte, hogy segíti a repülőtéri infrastruktúra további fejlesztését.

Ezt a folyamatot metszette el derékban a pandémia: tavaly mindössze 75 ezer utas fordult meg a légikikötőben.

A drámai visszaesés fenntarthatatlanul ráfizetésessé tette a reptér-üzemeltetést Debrecen számára, hiszen a bevételek a töredékére csökkentek. Amíg a többségi tulajdonszerzés esztendejében, vagyis 2018-ban a Debrecen International Airport Kft. adózás előtti eredménye 428 millió forint veszteséget mutatott, addig egy évvel később 289 millióra csökkent a mínusz (ne feledjék, ez az utasforgalmi rekord éve). A veszteséget ugye, a tulajdonosoknak kellett lenyelni, így azzal, hogy az önkormányzat lényegében saját cégként menedzselhette a kft.-t, a hiány finanszírozását is vállalta saját kasszából. 2020-ban a légi közlekedés leállása visszájára fordította a kedvező folyamatokat, hiszen a Debrecen International Airport Kft. 491 milliós mínusszal zárta az évet. Más kérdés, hogy a kormány az egyre kezelhetetlenebb helyzetre tekintettel 2020-ban majdnem egymilliárd forintot „tolt a reptérbe”. És bár azt nem tudjuk, hogy a múlt év mekkora veszteséget hozott, az biztos, hogy az állam részéről ekkor is érkezett egy 400 milliós mentőöv.

Ha kicsit távolabbról tekintünk az eseményekre és az összképre koncentrálunk, egyvalami jól látszik: jelentős nemzetközi repülőteret fejleszteni nem városi lépték, évtizedes horizonton a krach bármikor beüthet.

A régiós összefogás (hiszen egy nemzetközi reptérből nagyobb térség profitál), az állami szerepvállalás nemhogy nem ördögtől való, hanem a jelenlegi helyzetben nincs is más út.

Főleg, hogy a pandémiás kockázatok finoman sem étvágycsinálóak az ágazati magánbefektetők számára.

Ha pénzeli, akkor irányítja is?

A tulajdoni viszonyok átrendeződésének másik oka, hogy a kormány az önkormányzattal közösen olyan súlyú repülőteret fejlesztene Debrecenben, amelyik nemcsak Magyarország északi és keleti részének, hanem egyes határon túli területek (Kárpátalja, Partium) igényeit is lefedi. A 2030-as évekre 2-3 millió utasban gondolkodnak, mely cél elérésében az elmúlt évek beruházásai (speciális biztonsági kerítés, a gépek parkolását szolgáló világítás, pályajavítások stb.) csak könnyed előjátéknak számítottak. Még ebben az évtizedben több tízmilliárd forint értékben hajtanának végre korszerűsítéseket, építési beruházásokat.

Mivel ezeknek a beruházásoknak a fedezetét a kormány biztosítaná, szeretnének többségi tulajdonosként döntéseket hozni a jövőben. Most már csak az kell, persze, hogy a jövőbeli magyar politikai vezetés is kitartson az előbb vázolt koncepció mellett.

Ratalics László