Egyeztetésre hívja a tormaágazat szereplőit az agrárminiszter

Mint arról korábban beszámoltunk, ismét nehéz helyzetbe kerültek a hazai tormatermesztők, ugyanis az elmúlt évekhez képest most nagy a bizonytalanság, a termelők olyan átvételi árakkal találkoznak, amelyek szinte ellehetetlenítik az Európa-szerte híres fűszernövény termesztését. A probléma megoldásának érdekében egyeztetett a közelmúltban Erdős Tibor, bagaméri polgármester Nagy István agrárminiszterrel. A szaktárca vezetőjével az augusztus 17-20. között megrendezett 32. Farmer Expó Nemzetközi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakkiállítás, valamint a 18. Hortico Zöldség-Gyümölcs Kertészeti Szakkiállítás megnyitóját megelőzően beszélgettünk a találkozó tapasztalatairól, emellett pedig a négynapos szakmai fórumról és a Debreceni Egyetem agrárképzésének jelentőségéről is kérdeztük. 

Milyen problémák merültek fel a tormatermesztők részéről, hogyan tud az Agrárminisztérium segíteni az ágazat helyzetén?

Hálás vagyok polgármester úr kezdeményezéséért, hiszen már évekkel ezelőtt is külön kellett foglalkoznunk a tornatermesztőkkel. 

Ez pedig komoly feszültséget kelthet és jelentős problémákat is előrevetíthet. A megbeszélésünk alkalmával ígéretet tettem arra, hogy mindenképpen felülvizsgáljuk a helyzetet. Tehát a kormányhivataloktól bekérjük ezeket a szerződéseket és megnézzük, hogy szabályosak-e, érvényesek-e; a felek a vonatkozó jogszabályok minden pontját betartják-e. Érdemes megfontolni azt is, hogy az augusztusi határidőt tartsuk-e ezeknél a szerződéseknél, vagy hozzuk korábbra azt, hiszen a felvásárlók is már tavasszal megkötik a maguk üzleteit a feldolgozó üzemekkel, tehát a termelő is sokkal nyugodtabb lenne, ha egész évben biztonságban tudhatná magát. Mindezekről egy egyeztetést kezdeményezek a felvásárlókkal. Szeretnék velük leülni, s megismerni az álláspontjukat, az ők szemszögükből kiértékelni a fennálló helyzetet. Bízom benne, hogy sikerül ismét közös megoldást találni, mely minden érdekelt felet szolgál, mint ahogy sikerült néhány évvel ezelőtt ennél sokkal kilátástalanabb helyzetben. 

Milyen megoldási javaslattal élhet a szaktárca mind a termelők, mind a felvásárlók felé?

Hogy ezt szövetkezetnek vagy integrációnak hívjuk, lényegtelen, csak a termelőknek legyen egy-egy képviselője, akik le tudjanak ülni a felvásárlókkal és alkut tudjanak kötni az árakra. Ne lehessen ár alá menni, ne lehessen egyik termelőt a másikkal kijátszani, hanem legyen egy olyan árverseny, egy olyan áralku, ami fedezi az önköltséget, a termelők túlélését, segíti a feldolgozók, felvásárlók működését és a fogyasztók biztonságos tormaellátását. Tehát alapjaiban kell felépítenünk ezt a termékpályát. 

 Szeretném felvázolni számukra, ha termelői együttműködések jönnek létre, akkor hogyan lehet támogatni akár egy hűtőház-beruházással, gépvásárlás támogatásával a szaporítóanyag ültetését, a termény beszedését, a növényápolást, hiszen egy termelői integrációnak más a támogatási intenzitása. Ez új dimenzióba helyezheti az egész tornatermesztést, ugyanis a korszerűsítés, a modernizáció, a fizikai munka megkönnyítése nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy hosszú távon biztonságba helyezzük a tornatermesztést. Természetesen a felvásárlóknak is teszek ajánlatot, a közös agrárpolitika stratégiai tervében hangsúlyos helyen szerepel az élelmiszeripar és a feldolgozóipar fejlesztése. Továbbá érdemes megfontolni annak a lehetőségét, hogy a torma egy előfeldolgozáson essen át, mielőtt a feldolgozóhoz kerül. Ezekhez természetesen a támogatási feltételeket, pályázati lehetőségeket is szeretnénk biztosítani. 

Több mint harmincéves múltra tekint vissza a debreceni Farmer Expo, mely idén mintegy 280 kiállítóval várta az érdeklődőket. Mi a legfontosabb szerepe ezeknek a szakmai fórumoknak a hazai mezőgazdaság fejlődésében?

Nagyon fontos szerepe van ezeknek a szakmai rendezvények, hiszen az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatási szektor olyan lehetőségeket kínál a fiataljaink számára, amelyek óriási csáberővel bírnak. A mezőgazdaságban a szabadság is nehéz ügy. Mondhatni, az agráriumban dolgozóknak nem munkájuk van, hanem életformájuk. Aki ebben benne van, az tudja, hogy mit jelent gazdának, termelőnek, szabadnak lenni. Ha csak a debreceni iparfejlesztést nézzük, láthatjuk, hogy mekkora csáberővel bírhat majd a BMW autógyára szemben a földműveléssel, gazdálkodással. Az olyan rendezvények, mint a Farmer Expo vagy a nemrég Hajdúböszörményben tartott Kelet-magyarországi Agrárfórum – az agrártárcával és a szakmai szervezetekkel együtt – arra hivatottak, hogy meggyőzzük a fiatalokat: az agrárium a jövő. 

Mit tesz, tehet az agrártárca azért, hogy vonzóbbá tegye a fiatalok számára a mezőgazdaságot, mint karrierlehetőséget? Hogyan változott a jogszabályi környezet?

Az első fontos lépés a Földet a gazdáknak program elindítása volt. Ezt követően a közös osztatlan tulajdon kötéséből szabadítottuk ki a mezőgazdaságot. Az öntözéses gazdálkodásról szóló törvénnyel igyekszünk biztosítani a termelés biztonságát. Úgy gondolom jó pespektívát nyújt a családi gazdaságokról szóló törvényünk, amely alapján például 80 millió forint árbevétel után mindössze 600 ezer forintot kell befizetni. Ez utóbbiban benne van minden olyan közteher, amellyel biztosított a gazdálkodó nyugdíja, egészségügyi és szociállis ellátása. Következő lépésünk volt a családi gazdaság átadásáról szóló törvény. 

A ciklus legfontosabb törvénye pedig most következik, mely a termelői együttműködésekről fog szólni. Ennek célja, hogy mérettől függetlenül mindenki nyertese lehessen az újjászülető magyar mezőgazdaságnak és élelmiszeriparnak. 

A pénzügyi, jogszabályi háttér folyamatosan épül, erősödik. Hogyan jellemezhető a hazai tudásbázis, s ezen belül a Debreceni Egyetem munkája? Milyen a partnerség a szaktárca és az intézmény között?

A közös stratégiai gondolkodás már adott, s remélem, hogy a mostani együttműködés a jövőben még szélesebb körben ki tud majd alakulni. Ugyanis az a munka, amit már évtizedekkel korábban elkezdtek Debrecenben, az Alföld közepén, meghatározó és nélkülözhetetlen. Már a Debreceni Református Kollégium alapítóinak is az volt a felismerése, hogy tudás nélkül nem lehet eredményesen gazdálkodni, és ez ma is a legfontosabb üzenet. Olyan új kihívások jelentek meg – mint az éghajlat intenzív és szélsőséges változásai –, amit a hagyományos, régi módszerekkel már nem tudunk megoldani. Ezért a tudásra most sokkal inkább szükség van, mint valaha is volt. Így a Debreceni Egyetemre is óriási felelősség és még nagyobb szükség hárul, hiszen a hazai agrárképzés és kutatás nélkül nem tudnánk megfelelni ezeknek a kihívásoknak.