Ebből a karácsonyi hozzávalóból is ragaszkodnunk kellene a minőséghez – mondják a bennfentesek

Dióügyben a debreceni piacokon ezekben a napokban drasztikus árkülönbséget tapasztalhat a vásárló. Hogy mikor és honnan érdemes beszerezni a bejglibe valót Debrecenben, a Haon szerdai szemléje szerint nem is olyan egyszerű kérdés. 

Hajdú-Biharra nem jellemző ugyan a nagy mennyiségű termelés, mégis van, aki szüreteli és árulja is a piacokon a maga dióját. Többen még a tavalyit teszik pultra, ők portálunk ottjártakor arra esküdtek, hogy a valamire való háziasszonyok ezt veszik meg jó áron, és darálva lefagyasztják, míg végül a bejgli töltelékeként végzi az értékes csonthéjas. A Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet friss tájékoztatása szerint az európai áruházláncok pultjaira május óta érkezik a néhány száz forinttal olcsóbb chilei és ausztrál héjas dió, november végén megérkeznek a kaliforniai szállítások, és időről időre megjelennek kínai tételek is.

A termés jó lett

A Nagypiacon olyan kereskedővel is beszéltünk, aki Hajdú-Bihar és Szabolcs vármegyéből vásárolja fel évről évre és kínálja pucolva a törzsvásárlói körének. Mivel a szomszédos vármegyében a tavaszi fagyok a mélyebben fekvő területeken is csak a fák alját érték el, jó termés lett, így szép portékát kínálhat az ősszel. Elmondta, hogy a kiskereskedelmi ár jellemzően nem változik ebben a szezonban, és ennek egyszerű oka van: 

Ő a friss darálásban hisz, nem is ajánlja már most beszerezni azoknak, akik szentestére használnák csak fel. Azt mondja, természetes formájában, akár megtöretlenül érdemes tárolni, mert fagyasztás után más lesz az íze, a beltartalma, az állaga.

Nem csak a vevőnek fájhat a silány export

Hogy merre csörög a dió, már az ismert mondókából tudhatjuk, de hogy merről, a szakmaközi szervezet szerint egyáltalán nem mellékes kérdés. Szabó Regina a saját terményét árulja Debrecenben és hirdetés révén az egész vármegyében, kérdésünkre pedig megerősítette: bizony, árérzékeny vevő a magyar dióügyben is. A szakmaközi szervezet közleménye szerint a legnagyobb gondot a feketén bejövő ukrán és román áru jelenti. Ott a jellemzően kistermelőktől beérkező árut felvásárlók veszik meg, majd összeöntik és exportálják. 

Időhátrányban a magyar

A megkérdezett árusok egybehangzóan azt mondják, nem feltétlenül derül ki, hogy bel- vagy külföldről származik a kedvelt csonthéjas termés, mivel gyakran külföldről – még a távoli Chiléből is – nagyon szép áru érkezik, viszont az idő itt is nagy úr. Míg korábban az európai láncok kifejezetten magyar dió beszerzését irányozták elő, már nem írnak elő magyar eredetet, csak minőségi követelményeket támasztanak, bárhonnan származhat az áru. A Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet szerint a termelőnek és a kereskedőnek is bele kell törődniük abba, hogy a magyar dió elvesztette koraiságát a chilei és az ausztrál dió európai piacokra lépésével, így már „csak” a minőségben reménykedhetnek.

Hogy ideit vagy tavalyit, hazait vagy külföldit, héjasat vagy daráltat veszünk-e ősszel dióból, a fentiek szerint kínálat, szokás és pénztárca kérdése is. Arra viszont érdemes odafigyelni, hogy szerezzük be, míg a készlet tart, mert a legkeményebb dió a karácsonyi sütés-főzéskor az lehet, ha szenteste előtt sietve diópótló őrleményre kell vadásznunk.