Lehet-e jövője a rizstermesztésnek Hajdú-Biharban?

Még az 1950-es években próbálkoztak elődeink a rizstermesztés honi elterjesztésével. Körülbelül 50 ezer hektárnyi területen alakítottak ki telepeket az országban, többek között a Hortobágyon, annak is a Békés és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei területein. Csak egy kis rész nyúlt át Hajdú-Bihar vármegyébe. Hogy áll ma a hazai rizstermesztés, s lehet-e jövője akár a hajdú-bihari földeken? Dr. Csajbók József professzort, a Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Növénytudományi Intézetének vezetőjét kérdeztük.  

– A telepek száma mára jelentősen lecsökkent, körülbelül 3 ezer hektáron termesztenek rizst, valamint indián rizst (vagy vadrizst). 2022-ben pontosan 2335 hektár volt a rizs és 1112 hektár az indián rizs területe hazánkban. Jellemzően Békés és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyékben találkozhatunk rizstermő területekkel – osztotta meg a szakember. Mint elmondta, jelentős beruházást igényel egy ilyen telep kialakítása, ugyanis kifejezetten magas vízigénye van a termesztésnek. Mint fogalmazott, fontos feltétel, hogy a víz ne szivárogjon el a talajon keresztül, ezért nem lehet akárhol gazdaságosan termeszteni. A rizstelepet kötött, kis vízvezetésű, kis vízáteresztő képességű talajon kell kialakítani úgy, hogy a termőszint alatt vízzáró réteg helyezkedjen el. 

Mint megtudtuk, a szakemberek folyamatosan azon dolgoznak, hogy olyan fajtákat állítsanak elő, melyeknek már kevesebb a vízigénye, és akár árasztás nélkül, más módon öntözve, sokkal kisebb vízfelhasználással eredményesen termeszthetők. Jelenleg a hektáronkénti legalább 15 ezer köbméter vízfelhasználás még továbbra is jellemző. – Növénykezelés idejére le kell csapolni a területeket, majd ezt követően árasztják el újra a területet, de már nem a korábban elvezetett vízzel. A felhasznált mennyiséget befolyásolhatja a kezelés gyakorisága, illetve a hőmérséklet és csapadékmennyiség is – mutatott rá a szakember.  

Megérné nagyobb területen termelni?

Dr. Csajbók Józseftől megtudtuk, a magyar rizs jobb minőségű, mint amelyek Olaszországból vagy Kínából érkeznek. Dél-Kelet-Ázsiából nem a legjobb minőségűt veszik meg a kereskedők, ebben az ár nyilvánvalóan fontos szerepet játszik. – A boltokban kevés hazai rizzsel találkozni, jellemzően külföldre, Svájcba, Németországba exportálják – tette hozzá. Az is jellemző, hogy a magyar rizsként boltokba került árunak csak a csomagolása történt itthon, de az alapanyag Ázsiából származik.

A fenti kérdéssel kapcsolatban az intézetvezető elmondta: amikor még virágzott a rizstermesztés Magyarországon, akkor hosszú éveken keresztül háromszorosa volt az átvételi ára, mint a búzának. Mára a hektáronkénti 3-4 tonna termésátlaga ugyan nem változott, viszont a termesztés költségei jóval magasabbak, az átvételi ára pedig a búzáéval megegyezik. – Amellett, hogy hatalmas a vízigénye, a termőterületet is idővel meg kell újítani, nem lehet 10-20 éven keresztül ugyanazt a táblát csak rizstermesztésre használni, be kell iktatni vetésváltást, száraz periódusokat, hogy meg tudjon újulni a talaj – emelte ki. Hozzátette: bár az indián rizs ára 5-10-szerese a rizsnek, a termése jóval kisebb, hektáronként éppen eléri az 1 tonnát a termésátlaga és szinte ugyanúgy kell termeszteni, mint a hagyományos rizst.  

– jegyezte meg.  

Sör, bor és pálinka is készülhet belőle

– Alapvetően emberi fogyasztásra termesztik a rizst. Hazánkban évi 7-8 kilogramm az egy főre eső fogyasztás, míg Ázsia egyes országaiban a 100-150 kilogrammot is eléri. Ami olyan rossz minőségű, hogy erre már nem alkalmas, abból takarmányt, (keményítőjéből) rizsport, rizsviaszt készítenek. Utóbbit leginkább a kozmetikumok készítése során használják fel, különleges minőségű, 75-79 °C az olvadáspontja – ismertette Dr. Csajbók József. Szalmája itthon főleg alomként hasznosul, de – főleg Ázsiában – kiváló minőségű papírt is előállítanak belőle, melyet például lámpabúrák, lampionok, sárkányok, paravánok készítésénél használnak fel. A délkelet-ázsiai országokban szalmakalapot is készítenek belőle.