Rendőrsztorik a bogrács mellett: apja után fia is felvette az egyenruhát

Lassan három évtizede, 1992 óta április 24-én ünnepeljük a rendőrség napját. A szabályok megszegése, ugyanakkor a társadalmi biztonság igénye is egyidős az emberiséggel, végső soron hát a rendőrség a társadalmi fejlődés során az állammal egy időben jelent meg, hiszen nélküle az utóbbi nem maradhatott volna fenn. De miért ölti magára valaki az egyenruhát? – többek között erről beszélt apa és fia, akik mindketten rendőrnek álltak.

– Amikor sorkatonaként elvégeztem a Belügyminisztérium irányításával működő Tartalékos Tisztképző Iskolát, megajánlották nekem a rendőrséget, én pedig elfogadtam. Hosszú éveken keresztül Debrecenben szolgáltam, 1969-ben öltöttem fel a kék egyenruhát, ettől kezdve 34 éven át voltam rendőr, közben elvégeztem a főiskolát, majd a jogi egyetemet – kezdtük a beszélgetés Tóth Ferenccel, aki Debreceni Rendőrkapitányágon kezdte karrierjét bűnügyi nyomozóként, végül Szabolcs-Szatmár-Bereg megye főkapitányaként szerelt le.

Követi a mintát

– Egy csodálatos hivatásnak tartottam a munkám, soha nem gondoltam azt, hogy rossz helyen vagyok. A társadalom szempontjából mindig hasznosnak éreztem azt, amit csinálok. Amikor kezdtem a rendőri pályát, fel sem láttam addig, mint amilyen beosztást és rendfokozatot elértem, végül rendőrtábornokként mentem nyugdíjba – vallja Tóth Ferenc.

A nyugdíjba vonult főkapitány fia is rendőrnek állt, nem nyomás hatására, sokkal inkább a jó példa okán.

– Semmilyen nyomás nem volt otthonról, 18 évesen az ember pályát választ, valamilyen irányba orientálódni kell. Ahogyan nagyon sokan mások, én sem tudtam, mi szeretnék lenni. A családban volt egy jó példa előttem, így kézenfekvő volt, hogy a Rendőrtiszti Főiskolát választottam. Úgy érzem, hogy jó helyre kerültem, megtaláltam a számításomat. Bűnügyi pályát futottam be, 1990-ben szereltem fel, immár 30 éve. Elvégeztem a Rendőrtiszti Főiskolát és a jogi egyetemet, ez idő alatt végigjártam a ranglétrát – mondta (az ifjabb) Tóth Ferenc, aki jelenleg a Berettyóújfalui Rendőrkapitányság rendőrkapitánya. – Fegyelmezettséget, határozottságot, következetességet láttam otthon, és követtem ezeket a mintákat – tette hozzá.

Bár 13 évig voltak egy időben rendőrök mindketten, sosem voltak egy szervezeti egységnél, a pályájuk alakulásában azonban vannak átfedések, mindketten voltak Berettyóújfaluban rendőrkapitányok.

– Dolgoztam Hajdúszobosz­lón, Debrecenben, Püspökladányban, most pedig Berettyóújfaluban, ahol egykor édesapám is szolgált – mondta a jelenleg is aktív rendőr. – Ez az egyik nehézsége a rendőri pályának, hogy ennyi helyen kell dolgozni. Erősen kötődünk Debrecenhez mindketten, egyikünk sem költözött a beosztásával – tette hozzá az édesapa.

Más idők voltak

A családi asztalnál kevés szó esik a szakmáról, egy-egy fontosabb esetet azonban ma is megbeszélnek.

„Amikor valamilyen nagyobb dolog történik, akkor kikérem édesapám véleményét, de mélységében nem megyünk bele. Ez egy más világ már”

– véli a fiatalabb Tóth Ferenc. – Ég és föld 30-40 évvel ezelőtti állapotokhoz képest a mai bűnözés, a társadalmi és a gazdasági viszonyok is, más a rendőrség felszereltsége, szakmai képzettsége. Nem összehasonlíthatók – csatlakozik rá az apa. Így folytatta: – A társadalom viszonya is más a rendőrséghez. Emlékszem kezdő koromban NB I.-es futballmérkőzésre, a Nagyerdei Stadionban – ahol még a salakon körbe lehetett sétálni – két-három rendőr volt kivezényelve a rendfenntartásra, ők sétáltak salakon, ha valahol rendbontás volt a lelátón, akkor megmutatták, hogy kinek kell lejönni. Most pedig egy rendőri egységnek kell ott lennie. Nagyobb volt a respekt akkoriban.

– Mindig az adott korszakra jellemző, hogy a társadalom és a rendőrség hogyan viszonyul egymáshoz. Én azt gondolom, most jó irányba haladunk. Az emberek és a rendőrség viszonya az intézkedési kultúra váltása kapcsán nagyon pozitív irányba mozdult el. Mindig a legtöbb idő a gondolkodás megváltoztatásához kell, akár emberöltő is szükséges hozzá – hangsúlyozta az újfalui rend­őrkapitány.

Van mire visszaemlékezni

Bár kevés szó esik a szakmáról, egy-egy bográcsozós estén előkerülnek a rendőrsztorik, a felejthetetlen esetek.

„Emlékezetes nyomozásokban vehettem részt, például a Nyíl utcai darabolós gyilkosságban, vagy a Létai út mellett kettős emberölésben, de nyomoztam a Berettyóújfaluban a bírósági titkár sérelmére elkövetett emberölésben is. Sőt, Hajdúhadházon a sérelmemre elkövetett emberölési kísérlet is volt. Civil ruhában voltam nyomozóként kint, akit el akartunk fogni, az egy fejszével ránk támadt, a kollégám fegyverhasználatra kényszerült, ilyen értelemben megmentette az életem”

– mesélte az ifjabb Tóth Ferenc.

– Nekem a legnagyobb kihívás Szabolcsban, a nagy tiszai árvízkor volt, amikor átszakadt Tarpán a gát. A rendőri feladatokat kellett levezényelni, ez egy embert próbáló feladat volt, úgy, hogy nekem vízügyi tapasztalatom soha nem volt – mondta a már 72 éves nagyapa, akit óriási büszkeséggel tölt el, hogy fiával és unokájával mai napig együtt focizhat. Mindketten nagy DVSC-szurkolók, és igazi lokálpatriótának vallják magukat, hiszen soha nem költöztek el Debrecenből.

Kiss Dóra

Kapcsolódó cikk:

Izgalmas bemutatót tartottak kék egyenruhások – fotókkal