Az első magyarországi „DNS-es ügyben” egy debreceni gyilkosság miatt vizsgálódtak

A kriminalisztikai célú DNS-vizsgálat mára a bűnüldözés egyik legfontosabb eszköze lett. Szakszerű alkalmazásával fontos információkat szolgáltathat a bűncselekmény elkövetőjéről. Hazánkban az 1990-es években kezdődött meg a forenzikus DNS-vizsgálat.

Egy 1999-ben publikált tanulmány szerint (Genetika és bűnüldözés – Az igazságügyi célú DNS-vizsgálatok első negyedszázada Magyarországon I.)

az első magyarországi „DNS-es ügynek” annak az etióp származású orvostanhallgató nőnek az esetét tartják a szakértők, akinek holttestét a Debreceni Egyetem főépülete mellett találták meg 1992. szeptember 22-én.

A holttest vizsgálta után megállapították, hogy a halálát több, feltehetően késsel történt szúrás okozta. A helyszíni szemle során a helyszínről cigarettavégeket, majd a gyanúsított, szintén etióp állampolgárságú egyetemi hallgató szobájából kést, ruhaneműket, valamint székülőrészt foglaltak le. Ezeknek a bűnjeltárgyaknak egy részén vérgyanús szennyeződések voltak, és ezeket kellett összehasonlítani a megölt lány vérmintájával, hátha kimutatható az egyezés. A vizsgálatot szerológusszakértő végezte. A szakértői vélemények immár nemcsak a hagyományos szerológiai markereket tartalmazták, hanem Magyarországon először – az 1993 őszén kiadott kiegészítő véleménnyel – a DNS-molekula közvetlen vizsgálatán alapuló, úgynevezett szekvencia- és hosszpolimorf markerek vizsgálati eredményét is.

A Pest Megyei Hírlap 1992. szeptember 26-án arról számolt be, hogy a 25 éves Hailu Beteselase Etsegenet emlékére az évfolyamtársai, az egyetem külföldi diákjai gyertyát gyújtottak a gyilkosság helyszínén.

Mikor került a nadrágra a vér?

Az Élet elleni bűncselekmények Facebook-oldal a Népszabadság egy 1999. november 17-i cikkére hivatkozva azt írja,a megölt lány volt barátját, a gyilkossággal vádolt Hadere Abebe Ayelét a bíróság végül bizonyítottság hiányában felmentette. A két etióp fiatal 1990-ben Budapesten, egy nyelvi előkészítő táborban ismerkedtek meg. A debreceni évek alatt a barátságból szerelem lett, de titkolták a kapcsolatot, mert a lánynak vőlegénye volt Ausztráliában, a fiúnak pedig menyasszonya Etiópiában. Hadere és Hailu néha csúnyán összeveszett. A fiú 1992 szeptemberében úgy arcul ütötte a lányt, hogy vér is folyt. 1992. szeptember 21-én délután, a gyilkosság napján ajándékot vásároltak a lánynak, aztán vacsorát főztek. Hadere ment bevásárolni, és a lány kérésére hozott egy üveg bort és egy doboz cigarettát is, amit a lány valakinek ajándékba szánt. Hailu este valakinek telefonált, de mivel a Matáv nem őrizte meg a híváslistát, utólag nem lehetett kideríteni, hogy kinek. A lány este 10 óra körül hagyta el a kollégiumot, fél 12-kor találkozott a rendészekkel, akik hajnali háromnegyed négykor holtan találták. A fiú ez idő alatt tanult, de elhagyta az épületet.

Abban, hogy felmentették, szerepe volt annak, hogy a gyilkosság pontos időpontját nem tudták meghatározni.

A szerológiai szakvélemény dacára azt sem lehetett megállapítani, hogy a gyanúsított nadrágján talált vér a gyilkosság idejéből származik-e, vagy esetleg rákerülhetett-e egy korábbi veszekedéskor során. Vörösborra utaló folt sem volt a nadrágon, márpedig a lány fején szétverték a borosüveget. A nyomszakértő a fiú cipőjén sem talált olyan nyomot, amely arra utalt volna, hogy a helyszínen járt. Az sem derült ki, kihez indult aznap este a lány, márpedig valakivel találkozott, mert azon a bizonyos telefonbeszélgetésen elhangzott a szájából, hogy „Helló, jövök". A Népszabadság – nyilvánvalóan az ítélethirdetésen elhangzottakat idézve – megemlítette, hogy eltűnt az a videókazetta is, amelyre a halottszemlét rögzítették.

Ártatlanságát hangoztatta

A bíróság ugyan nem tartotta szavahihetőnek a gyilkossággal vádolt Haderét, de az indoklás szerint „ez nem elegendő kétséget kizáró bizonyíték ahhoz, hogy köze van a sértett halálához.” A bíróság szerint az ügyben nem volt közvetlen bizonyíték, a közvetett bizonyítékok pedig nem alkottak zárt logikai láncot. Hadere Abebe Ayele végig ártatlanságát hangoztatta, mindig arra hivatkozott, hogy a lány iránt korábban érzett szerelme és mélyen katolikus hite kizárja azt, hogy ő lenne a gyilkos.