2023.02.15. 12:34
A hajdú-bihari tűzoltók minden mentését vastaps övezte Törökországban
Fegyverneki Máté és Nagy László a földrengés sújtotta területen töltött időről beszélt portálunknak.
Nagy László (balról) és Fegyverneki Máté
Forrás: Katasztrófavédelem
Hat napi kutató-mentő munka után február 13-án, nem sokkal éjfél után hazaérkezett a HUNOR Mentőszervezet ötvenfős csapata és a vele együtt tevékenykedő öt katonaorvos Törökországból. Magyarország hivatalos mentőcsapata február 6-án 21:30-kor indult Budapestről, hogy segítsen felkutatni a földrengés sújtotta országban a romok alatt rekedt túlélőket. A mentést koordináló helyi szervek az egyik legnehezebb helyzetben lévő régiót, Hatay tartományt jelölték ki a HUNOR műveleti területének, február 7-én indult a kutató-mentő tevékenység Antakya városában. A mentésben két Hajdú-Bihar vármegyei tűzoltó is részt vett: a debreceni Nagy László százados és a püspökladányi Fegyverneki Máté főtörzsőrmester.
Hazaérkezésük után a Hajdú Online-nak beszéltek a törökországi beavatkozásról. Az első kérdésem azonban nem a munkájukra irányult, hogylétük felől érdeklődtem. Fegyverneki Máté szerint egy-két hét kell ahhoz, hogy visszarázódjon a normális kerékvágásba. – Elég sokat voltunk kint ahhoz, hogy átálljon az ember arra a klímára, azokra változásokra. Most nehéz visszaszokni a jóra – mondta. – Hétfőn hajnal 4 órakor érkeztem haza, az volt a 41. ébren töltött órám, zuhanyzás után másnap délig sikerült aludnom. Megmondom őszintén, most még fáradtabb vagyok. Már nincs meg az az adrenalinlöket, ami a kint folyamatosan benne volt az emberben, a szervezet kezd egy kicsit megnyugodni.
Hétfőn mikor lefeküdtem, volt még tíz másodperc, míg a fejem nem érte a párnát, akkor mondtam a feleségemnek: mi nagyon szerencsések vagyunk, hálát kell adni az Istennek azért, hogy ilyen körülmények között élünk, ez az ágy egy bónusz
– kezdte Nagy László. Törökországban az első két éjszaka -2 és -7 fok között volt a hőmérséklet, hiába takaróztak két hálózsákkal, hiába volt alattuk egy polifoam, hiába volt hőtükörfólia, mégis szinte sütött a hideg. Később sikerült sátorfűtést beszerezniük, valamint aggregátor segítségével kiépítették a táborban az elektromos hálózatot, mindezekre szükség is volt, hiszen másként nem tudtak volna ilyen hosszú ideig maximális teljesítményt nyújtani.
– Amikor kiérkeztünk a helyszínre, nyomasztó volt a környezet és az emberek látványa. Ott álltak, és várták, hogy elkezdjük a beavatkozást – idézte fel a debreceni tűzoltó a kiérkezésük első pillanatait. A kárterületen azonnal megkezdték a munkát, több száz helyi civil gyűrűjében. – Amikor az elsődleges kutyás felderítés megvolt, és leegyeztették a csapatokkal, hogy mik a feladatok, akkor kezdtük el a tábor kiépítését. Úgy éreztük – és szerintem ez is volt a helyes –, az első dolog az, hogy minél hamarabb megkezdjük a beavatkozást és elkezdjük az emberi életek mentését – mondta.
A HUNOR-ban mindenkinek megvan a feladata, a cívisvárosi tűzoltó a törzs állományában a logisztikáért volt felelős. – Fel kellett vennünk a kapcsolatot a török katasztrófavédelemmel, a vöröskereszttel, a helyi erőkkel és önkéntesekkel. Nekünk kellett a tábor üzemeltetéséről, az állomány ellátásról gondoskodnunk, illetve a beavatkozások biztonságossá tétele le volt a fő feladatunk – vette sorra.
Forrás: katasztrófavédelem
Fegyverneki Máté a Bravo alegységbe került mint alpinista. – Nyilván mivel zömében elborult épületekről volt szó, így nem került sor annyi alpintechnikai bevetésre, ezért a kutatás, a mentés, a fúrás-faragás volt nagyrészt a feladatom – tudatta. Minden bevetés felderítéssel kezdődött, a beavatkozás pontos helyét minden esetben ki kellett deríteni, nehogy fals helyen kezdjenek el bontani, ezzel is veszítve a drága időből. Száloptikás kamerák és különféle detektorok voltak segítségükre a felderítésben.
Figyeltük az épületek statikáját, mert nagyon rossz állapotban voltak, nagyon ügyelni kellett az omlásveszélyre is. Az esetek 80 százalékában a helyiek segítségünkre voltak a felderítésben, sokszor szóltak, hol hallanak embert. Legtöbb esetben szűk járatokon keresztül meg tudtuk közelíteni teljesen a bennrekedt személyt, és sikerült kihámoznunk a törmelékből
– elevenítette fel.
A kárterületen csak a magyar csapat dolgozott folyamatos váltással a nap 24 órájában. A gyakori és erős utórengések ellenére is folyamatosan dolgoztak az épületek romjainál. Ennek is köszönhető, hogy a mentőszervezet hatnapos kint tartózkodása alatt 17 túlélőt, köztük 3 gyermeket mentett ki a romok alól. 29 áldozat holttestét is kiemelték, emellett mentettek két kutyát, egy macskát és egy papagájt is. A püspökladányi tűzoltó 5 élő ember és 7 holttest kiemelésénél volt jelen.
Rengeteg holttestet találtunk, derítettünk fel, de mivel sürgetett minket az idő, azt a feladatszabást kaptuk az irányítástól, hogy az elsődleges a még élőszemélyek mentése és felkutatása. Inkább későbbre hagytuk a holttestek kiemelését, illetve az első sorban a helyi tűzoltók, katonák feladatrészét képezte – mondta Máté.
S bár amikor elhunyt emberrel találkozik az ember, az mindig teher, ugyanakkor a HUNOR egy hivatásos mentőszervezet, a tűzoltók nem itt láttak először halottat, mindennapi munkájukban is előfordul akár közlekedési balesetben, akár ingatlantűznél. – Mi ezt folyamatosan kezeljük, van pszichológusunk, aki segít nekünk feldolgozni ezt. Inkább az volt a borzalmasabb látvány, amikor palcsintaszerűen összedőltek az épületek és az állva maradt falakra rá volt fröccsenve a vér – tette hozzá László. Az ötödik naptól a nappali 13-15 fokban pedig már a hullaszag is érezhető volt, ezzel is meg kellett küzdeniük.
Forrás: HUNOR
A csapat tagjai 8 órás munkarendre álltak be, a váltás után a 8 órás pihenőidőből körülbelül 5 órát töltöttek alvással, majd újra a kárhelyszínen voltak.
Abszolút nem hagyott alább a lelkesedés az idő múlásával, mert olyan hangulatban, annyira professzionális csapatban dolgoztunk, hogy a motiválatlanság nem jöhetett, és nem is jött elő. Egy pillanatra sem adtuk fel, végig ott volt a remény és a küzdeni akarás mindenkiben
– osztotta meg Máté, aki 2013 óta tagja a HUNOR-nak. Mint mondta, már több mint 10 éve erre készültek, erre kapták a képzést. Nagy László a 2012-es megalakulása óta tagja a mentőcsapatban. Mindketten számos külföldi gyakorlaton vettek már részt, arra képezték őket, hogy egy éles bevetésnél minél biztonságosabban, minél jobb eredményt tudjanak elérni. A törökországi káresetnél be is bizonyosodott, hogy mindez nem volt hiábavaló.
17 élő embert mentettünk ki, ez egy óriási szám, egyik mentős csapat sem tudott ennyi élőt kihozni. 24 órában kint voltunk a romterületen, úgy érzem, mindent megtettünk azért, hogy minél több élő embert tudjunk kimenteni a romok alól – vallja a debreceni tűzoltó.
Ez egy gyönyörű szakma
Egy ilyen esemény formálja az embert: a lelkét, a világnézetét, az egész lényét. S mit adott ez az mentési akció emberileg, szakmailag a tűzoltóinknak?
A mentésben, a tűzoltásban, egy földrengés sújtotta területen a beavatkozás mindig egy kétélű kard. Sajnos mi a mások kárából tanulunk. Bevallom, hogy voltak pillanatok, amikor féltem a rom alatt egy szűk járatban az utórengésnél, de nagyon motiváltak és jól felkészültek voltunk. Szakmailag nagyon sokat fejlődtem minden egyes HUNOR-gyakorlat alatt, és itt, az éles bevetésen is. A magánéletbe azt hozom haza, azt tanácsolnám mindenkinek, hogy nagyon becsülje meg azt, amije van, mert itt tapasztaltuk meg, mi is az igazán fontos az életben
– vallja Máté.
László szerint is óriási előrelépés volt szakmai szempontból ez a bevetés, amiből le kell vonni a tanulságokat, és tovább kell fejlődni. – Nagyon fontos az, hogy a mai világban is emberségesnek kell lenni, és segíteni kell az embertársainkon. Hatalmas szeretet kaptunk kint, folyamatosan megtapsoltak minket, jöttek oda hozzánk, és megveregették a vállunkat. Volt olyan idős hölgy, akinek három hozzátartozóját emeltük ki holtan. Mégis jött, csókolgatni akarta a kezünket már csak azért is, mert el tudja temettetni őket, és ki tud menni a temetőbe a kegyeletét leróni. Hálás volt azért, hogy ezt megadtuk neki. Akkora szeretet kaptunk az emberektől, hogy ezt nem is lehet elmondani – fogalmazott. Mindketten arra biztatják tűzoltókollégáikat, hogy aki csak teheti, lépjen be a HUNOR-ba, főleg a fiatalok.
– Remélem azáltal, hogy mi, a magyar HUNOR mentőcsapat ilyen jó eredményt értünk el, és ekkora visszhangja van ennek a mentésnek, a fiatalabb korosztályt is be tudjuk vonzani a tűzoltókötelékbe. Bízom benne, hogy nagyon sok fiatal srácnak fogunk lelkesedést, reményt adni, hogy jöjjenek tűzoltónak, mert ez egy olyan hivatás, amiben ilyen tudásra lehet szert tenni, ilyen bevetéseken lehet részt venni – mondta Máté.
Ez egy gyönyörű szakma. Vannak nehézségek, de akkor is gyönyörű, mert az életünk minden egyes napja az életmentésből, az emberek védelméből áll – tette hozzá László.
Kiss Dóra
