Aprófóbiája van a Volánnak?

Ismét született egy rendelet – a legmagasabb régiókból származik. Természetesen ezt sem tartja mindenki magára nézve kötelező érvényűnek, ugyanúgy, mint bármi más rendeletet vagy rendelkezést. Az egy és kétforintosok végóráiról, megszűnéséről illetve azok 2008. február 29-én éjfélig, mint érvénes fizetőeszközök használatáról, elfogadásáról van szó.

Február 29-én délelőtt 10:30 körül bementem a Hajdú Volán bérletpénztárába, hogy megvásároljam a március havi nyugdíjas bérletemet, melynek ára 2250 forint. A pénztárnál senki sem volt (az egész helyiségben is alig voltak páran) tehát nem raboltam senkitől az időt azzal, hogy kiszámoltam húsz darab egyforintost, egy darab tízforintost, és egy darab húszforintost a fizetendő 50 forintra végződő bérlet árába.

Ezt követően letettem egy kétezrest és egy darab ötszázast, mivel sajnos már egyetlen árva kétszázasom sem, sőt két darab százforintosom sem volt. Ezt látván a pénztárban ülő alkalmazott hölgy egy elegáns mozdulattal visszatolta az összes aprópénzt és közölte velem: ezt tegyem el nyugodtan, mivel nem tudok megfelelő kerek összeggel fizetni, így majd ő visszaad nekem.

Kérdeztem tőle miért nem jó ez így, hisz tudomásom szerint még köteles lenne akár ötszáz forintot is elfogadni egy-két forintosokban bármelyik bérletet venni szándékozó vásárlótól, én pedig csak húsz darab „kis ártatlan” egyforintost tettem a bérlet árába.

– Vagy van 2250 forintja megfelelő címletekben illetve érmékben vagy nincs, akkor tessék, amit kirakott tegye el! – hangzott a felszólító válasz. Nagyon bántó volt számomra az alkalmazott hangneme, eljárása és egyáltalán az egész viselkedési formája. Főleg, hogy napokon keresztül minden médiában felhívták az állampolgárok figyelmét a „szegény kis”egy-kétforintosok mai felhasználási módjáról, és további sorsáról. Kár, hogy ilyen keserűen végződött számomra az utolsó húsz darab kis egyforintostól való búcsúm – ami sajnos csak szándék maradt a Hajdú Volán pénztárosának jóvoltából.

Szentirmay Tiborné, Debrecen