Nem minden kisnyugdíjas „valódi” kisnyugdíjas

A HBM Napló március 7-ei számában, az Olvasóink írják rovatban megjelent Radics Pál: A nyugdíjak kiegészítéséről című cikkhez szeretnék hozzászólni. A felvetett téma egyes mondataival egyetértek, azonosulni tudok vele, de engedjen meg néhány megjegyzést részemről.
Tisztelt Radics úr, Ön talán nem tudja, hogy nem minden „kisnyugdíjas” egyforma?

Van, aki éveken keresztül minimálbérrel jelentette be magát (közben több milliós háza, autója, a spanyol vagy horvát tengerparton nyaralója van – a hidegebb napokat ott tölti).

A 30-40 év szolgálati idejére kapott 40 ezer nyugdíját az unokája számlájára utaltatja. Nem felejti el hogy időnként (3 évenként) méltányossági nyugdíj emelést kérjen, mert ugye ami jár az jár.
Nem azok panaszkodnak, akik életüket végigdolgozták kispénzért, hanem azok, akik

Az „igazi kisnyugdíjasok” nem panaszkodnak, ők megtanulták a kis keresetet és a kis nyugdíjat beosztani, velük sokszor előfordul, hogy elfelejtenek kérni méltányossági nyugdíj emelést, pedig nekik aztán biztosan járna!
Én láttam és igazolom azokat a „kisnyugdíjasokat”, akik aktív korukban mellényzsebből szórták a nagy pénzt, azokat, akiknek az életmódjuk nem a szorgos hangyacsapat tagságát igazolta, hanem a felelőtlenül elherdált járulék be nem fizetését elköltők tagságát.

Sőt! Én már látom a „jövő kisnyugdíjasát” is, azt a fiatalt, aki ma Európában dolgozik és nem a magyar államnak fizeti adóját, járulékát, de egyszer hazatér.
A nyugdíj egy életút eredménye, befizetése, – szerencsére – még nem érvényesül „kis befizetés – nagy nyugdíj” elv.

Nagyon sok tanulmányról tudok ebben a témakörben, nem kell új, hacsak nem arról van szó, ami a mai magyar gyakorlat, tanulmányok milliókért, semmiért (mai világunkban ez is egy jó üzlet).
Tisztelt Uram, higgye el, ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, az életükben vétleneket viszont tisztelni és segíteni kell, de kik azok? Ha mindenki szembe néz (visszanéz) önmagára, valóban olyan sokan vannak?
Nekem az a hitvallásom: európai kereset (ez után levont járulék) következményeképpen európai nyugdíj. A három szintű nyugdíjrendszer ezt biztosítaná, persze már annak, aki él vele.
Egyébként volt már ilyen „emelési időszak” (amikor mindig csak a kis nyugdíjakat emelgették), melynek az lett a következménye, hogy az egy időben nyugdíjba vonult takarító és igazgató nyugdíja között 10 év elteltével nem sok különbség volt. A szinten tartás gondolata ilyen esetek után merült fel élesen.
Szilágyi Gábor, Debrecen

Kapcsolódó anyagok: