A felnőttek is szeretnek játszani

Kupás Pálné Marika, tíz éve dédelgeti a gondolatot, hogy madárijesztőket kellene készíteni, mert ugye sem a gyáripar, sem a kézműipar nem gyárt ilyeneket. A földműves ember amikor még közvetlenebb kapcsolatban volt a természettel, nem kemikáliákkal riasztotta a kártevőket, hanem rémséges figurákat helyezett ki a földjére, amelyet a szellő lengetett, s a „buta” vad, vagy más kártevő, embernek hitte és nagy ívben elkerülte a területet.

Ugyanezt szolgálja az emberi haj is, csak az, az állatok kifinomult szaglására appellál. A földművelő ember ötletgazdagsága a föld, a termés, az élet védelmében kifogyhatatlan volt. Mint ahogy Marika is kifogyhatatlan az ötletekből!

Februárban „vezette elő” az elképzelését a közösség többi tagjának, ahol szemmel látható volt a döbbenet – sorolja a történetet a lelkes nyugdíjas óvónő. Három nap kellett mire felocsúdtak a hagyományőrzők, s kezdtek szállingózni az ötletek. Jobbnál jobb tippek érkeztek! Ki, hogyan képzeli el a rémek készítését. A sok fantáziálásból kialakult a koncepció.

Kell egy stabil alap, rá egy váz, s lenge legyen a ruházat, mert ugye a vastag posztóval nem bír a lágy szellő. S hogy kinek szárnyal jobban a fantáziája az majd a rendezvényen kiderül, ennyi volt a megállapodás. Hát kiderült! Harmincnégy madárijesztő és a szépszámú érdeklődő közönség megtöltötte a művelődési ház nagytermét. Orvos Mihály polgármester köszöntötte a vendégeket, majd a kiállítást maga az ötletgazda – Kupás Pálné - nyitotta meg.

Beszélt azokról az értékekről, amely az egyes emberben és a közösség erejében van. Az önkifejezésnek, az önmegvalósításnak egy egyszerű formája ez a kiállítás, de sok-sok család, közösség ötletgazdagsága, kreativitása, „alkotómunkája” van benne.

A nagymama, az unoka, a dédunoka éppúgy öltöztették a bábokat, mintha divatbemutatóra készülnének. S a figurákban benne van a szeretet, amellyel örömet akartak szerezni embertársaiknak.

A mosolygós arcok, a csillogó szemek arról árulkodtak, hogy sikerült! Kiegészítették a kiállítást dolokkal – erre az alkalomra alakult egy népdalkör -, aki nem tud énekelni az süteményt sütött, az ovisok verseltek tavaszról, kikeletről s persze a madárijesztőről is. Sok ötlettel gazdagította programot Somogyi László a helyi iskola tanára is.

A vendégek soraiban nemcsak helyiek, hanem a testvértelepülés polgármestere és delegációja is ott volt. Az összefogás szép példája, amit a hagyományőrző kör, közel ötven fős tagsága, évente több alkalommal megvalósít a településen.

Sokadszor bizonyítják, hogy az a közösség gazdag, aki újra éli, s továbbadja a megtett út örömét, keservét. Így van együtt a múlt és a jelen, amelyből formálódik a jövő!