Az ingyenesség azt sugallja, hogy jár

Hudákné Lakatos Margit írt ezt a közelmúltban a Napló zárt levelezési rendszerébe, az Agórába. Levelére először Machlik Jánosné pedagógus reagált, s mindjárt közölte is: ő nemmel szavazott.

Megindokolta: „Volt  szerencsém többször meghallgatni Molnár Károly rektor (BME) véleményét, aki szenvedélyesen beszélt és írt azokról a hallgatókról, akik 8 évig is élvezik az államilag finanszírozott felsőoktatást (örökös halasztások). ... Érdemes lenne megvizsgálni, hogy miért is készülnek elhagyni az országot a friss diplomások.

A hazafiság háttérbe szorul akkor, amikor kezdő fizetésként az itthoni 160 ezer bruttó helyett két és fél milliót kínálnak például Norvégiában, és közel annyit Svédországban.

Jól felszerelt munkahelyet, déltengeri nyaralást. Azért azt is tudni kell, hogy a fiataljaink néhány év múlva visszajönnek, s a kint keresett pénzből lakást, esetleg praxist vesznek.

Biztos vagyok benne, ha ezt megtehetnék az itthon kapott fizetésből is, nem mennének olyan helyre, ahol nem beszélhetnek az anyanyelvükön, ahol nélkülözniük kell sok esetben a családjukat, a barátaikat” – írta a tanárnő.

Aki igazán tehetséges

Párbeszédükhöz Ábrahám László a következő gondolatokat fűzte: „... Az ingyenesség azt sugallja az embereknek, hogy az „jár”.

Aki diplomás lesz (a szó nemesebb értelmében, vagyis nem csupán járt az egyetemre és bukdácsolva valahogy elvégezte azt), az egy más életpályát fog befutni, mint a diploma nélküli társai.

...Hogy erre a pályára jussunk, az egy befektetés, aminek nem csak időben és energiában kell mutatkoznia, hanem pénzben is. Ma senki sem kétli, hogy például egy ingatlanos vállalkozás indításához pénz kell, hogy sikeres és nyereséges legyen.

Aki tud pénzt szerezni (hitellel vagy korábbi tevékenységnek köszönhetően), az hasznot fog realizálni, aki nem, az csak ábrándozik.

Valahogy így kellene lenni a diplomaszerzésnek is, mint befektetésnek, de kell egy kiskaput is hagyni: azoknak, akik igazán szegények és igazán tehetségesek, legyen ösztöndíj.

Ezt a világban már sokszor és sok helyen kitalálták, és működik. A többiek viszont fizessenek, ha akarnak valamit.
Az ingyenes orvosi ellátás is csak egy álom, hiszen azt előre megfizetjük, csak éppen az igénybevétel pillanatában tűnik ingyesnek, és persze silánynak is. Ezért adunk „csúszó”, hogy jobb szolgaltatást kapjunk, mint ami az átlagos.  A csúszót nem sajnáljuk, de a 300 forintot igen, mert azt mindenki kifizeti és nem ad lehetőséget külön előnyök megszerzésére, amit mi nagyon szeretünk, és még a régi hiánygazdálkodásból hozott reflexünket élteti. ...

Az öngondoskodás érzését ki kell fejleszteni mindenkiben, amihez jó lecke az „ingyenes szolgáltatások” részben fizetőssé tétele, és akkor másképpen fogunk gondolkodni a megélhetésről, az adóról, a tanulásról, és a saját egészségünkről – írta Ábrahám László.”

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

Tandíj

Másképp tette volna fel a népszavazási kérdést olvasónk.

Tandíj ellenes demonstráció

 Közel négyszáz hallgató vett részt a szerda esti tandíj ellenes fáklyás felvonuláson. A rendezvényt a Hallgatói Önkormányzata szervezte. 

Tandíj: a diákok szerint igazságtalan

Négyen vannak testvérek, hárman egyetemre járnak; a diákmunkák sem fizetnek jól. A gólyatábor résztvevőinek gondatlan szórakozását beárnyékolta, hogy nekik már fizetniük kell jövőre tandíjat.

A tandíj igazságos rendszert teremt

A tandíj mellett érvelt csütörtöki nyíregyházi sajtótájékoztatóján John Emese, az SZDSZ ügyvivője, a párt fővárosi frakcióvezetője.

A tandíj bevezetése miatt kevesebb a felvételiző

Tandíj és csodák

Közös felelősségünk van nekünk, a társadalom tagjainak abban, hogy a jövőben az országban emelkedjen az életszínvonal és egy másfajta, jobb világot építsünk. Ez azonban nem a rombolással, hanem az építkezéssel érhető el". Hircsu Ákos a Miskolci Egyetem Hallgatói és Doktoranduszhallgatói Önkormányzatának alelnöke felsőoktatási kérdésekre válaszolt a HAON-nak.