Debreceni olvasónk írja: hasznosítsuk jobban a közpénzeket!

1995-től napjainkig a közpénzek felhasználásának szabályozását sok törvénymódosítással igyekeznek elérni azért, hogy a közbeszerzés ne csak jogi szempontból, hanem a közpénzek ésszerű, hatékony felhasználása terén is tökéletesedjen.

További finomításokra törekszik a közeljövőben az Országgyűlés elé terjesztendő módosítás. Ennek alapján jelentősen csökken a paragrafusok száma, átláthatóbbá, egyszerűbbé és a közpénzek takarékosabb, hatékonyabb felhasználását biztosító szabályozás jön létre.
Igen lényeges változást eredményez az, hogy a sok gondot kiváltó egyszerű közbeszerzési eljárás megszűnik, aminek versenyelőnye nincs, viszont sok bürokratikus eljárással párosul. A törvénytervezet szerint a jövőben a nyilvánosság jobban érvényesül.

Az EU-ban jól bevált gyakorlat szerint az ajánlatkérőnek nem kell hirdetményellenőrzést megvalósítani, ami nem kevés költséggel járt, és az eljárási időt is meghosszabbította.

Az ajánlattevők megszabadulnak annak sok nyűgétől, hogy olyan igazolást csatoljanak, miszerint az állammal szemben nincs köztartozásuk (ezt már csak a nyertes ajánlattevőknek kell benyújtaniuk).

A visszaélések lehetőségét szűkíti az a javaslat, amely szerint a hiánypótlás során az ajánlattevő nem változtathatja meg korábbi ajánlatának tartalmát, csupán formai hibák megszüntetését végezheti el.
Nagy előrelépést jelent, hogy az ajánlatkérők az ajánlatok értékelése során a Gazdasági Versenyhivatalhoz kötelesek bejelentést tenni, ha felmerül a versenykorlátozás vagy a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés gyanúja.

Az egész EU-ban sok nemzetgazdasági veszteséget okoznak az ajánlattevő kartellek, amelyeknek árfelhajtó hatása a nemzetközi tapasztalatok alapján is legalább 10 százalék.

Hazánkban évente mintegy 2.000 milliárd Ft a közbeszerzések értéke, így az árfelhajtó hatás miatt 200 milliárd Ft-tal károsodik a nemzet. A kartellek a piaci struktúrát megmerevítik, a piacra lépők elé korlátokat állítanak, rontják a hatékonyságot, csökkentik az innovációt.
A közbeszerzési piacon az etika nem érvényesül kellő mértékben, pedig az etika a gazdaság finomszabályozására, a paragrafusok közötti kiskapuk bezárására és a társadalmi költségek csökkentésére is alkalmas eszköz.

A hazai közbeszerzések piacán sajnos, az ajánlatkérők nem fordítanak kellő figyelmet a környezetvédelemre, pedig a 2005-ben elfogadott törvény ezt lehetővé teszi.

Csak remélni lehet, hogy az EU fejlettebb országaihoz hasonlóan hazánkban is uralkodó lesz a „zöld közbeszerzés”, így az ajánlatkérők előnyben részesítik a környezetbarát termékeket és szolgáltatásokat.
Takács Imre, Hajdúszoboszló