2008.06.12. 22:41
A gyászon túl
<p>A tűzszerész afganisztáni halála után különös nyomatékkal, újólag feltehető a leegyszerűsített kérdés: mit keresnek magyar katonák az ópiumáról és tálibjairól ismert muzulmán országban?Ratalics László jegyzete</p>
Borítékolható, hogy Szekeres Imre minisztert is ebbe az irányba próbálják majd elravaszkodni az interjúk során, neki pedig esetleg szembesülnie kell azzal, hogy bármilyen észérvet mond, a közvélemény a nyakába varrja a felelősséget.
Főként, ha a híradásokban hangsúlyt kap, hogy a tartományi újjáépítésen túl, hamarosan a kabuli repülőtér irányítását is átveszik a magyarok hat hónapra, sőt egy század – amerikai felkészítést követően, amerikai fegyverekkel – különleges katonai műveleteket, azaz felderítéseket, konvojkísérést, stb. fog ellátni.
Szekeresnek azért van egy megkérdőjelezhetetlen hivatkozási alapja. Nevezetesen, hogy e misszió teljes egészében bírja az öt parlamenti párt jóváhagyását. A meghatározó politikai erők ugyanis tisztában vannak azzal, hogy a NATO-hoz siralmas technikai állapotban, szakmailag védhetetlen szervezeti egységben (a hivatali létszám meghaladta a csapatoknál szolgálókét) csatlakozott magyar haderő miatt hazánkat még mindig egyfajta megfelelési kényszer nyomja.
A fenti kérdés megfordítva, önmagunknak is feltehető: „békeidős” katonákra van szükségünk, vagy komoly nemzetközi szakértelemmel, mi több, presztízzsel bírókra? Utóbbi erények csak veszélyes terepen megszerezhetők. A gyászon túl ezt tudomásul kell venni.
