Debreceniek az álomkabátban

Május 30-án mutatták be a Madách Színházban az egyik legkedveltebb Webber-musicalt, a József és a színes szélesvásznú álomkabátot. A musical jól ismert a debreceni közönség előtt is, hiszen a Csokonai Színházban néhány éve nagy sikerrel játszották. A Madáchban bemutatott felújított változat rendkívül látványos és mozgalmas előadás, aminek két fiatal sztárja is Debrecenből indult az országos hírnév felé.

Serbán Attilának ez az első címszerepe, de már számos szerepet tudhat maga mögött, melyek nagy része a Madách Színházhoz kötődik, de játszik az Operettszínházban is, és külföldön is megfordult már. Pályáját a Debreceni Csokonai Színházban kezdte táncosként, de már akkor is nagyon szeretett énekelni, próbáról jövet, próbára menet mindig dúdolt valamit, kollégái így figyeltek fel énektudására, és irányították az énekesi pálya felé. Így aztán élete első musicalszerepét is Debrecenben játszotta, a Vasutas Musical Stúdió által színpadra állított Hair című musicalben alakította Hud szerepét. A Józseffel kapcsolatban kérdeztük a karakterrel való kapcsolatáról és jövőbeli terveiről.

HAON: Eddig teljesen más karaktereket játszottál, hiszen voltál már transzvesztita, lázadó trónörökös, terrorista és egy popcsapat tagja… Mennyiben más József, mint a korábbi szerepeid?

Serbán Attila: Teljesen más. Amikor elkezdtem tanulni a dalokat, majd amikor bementem a színpadra, és elkezdtem játszani, akkor egy furcsa nyugalom telepedett rám, amit a mai napig nem tudok megmagyarázni, és ez folyamatosan tart, az előadás alatt végig bennem van. De persze ugyanúgy izgultam a premier előtt, mint máskor! József egy higgadt, letisztult karakter, amire semmi különösebbet nem kell pluszban rájátszani. Adott a karakter, azt kell végigcsinálni, amit az elődök játszottak, és amit a szerep megkövetel, mindemellett gyönyörűen el kell énekelni. József karakterének titka épp az egyszerűségében, finomságában, naivságában van.

HAON: Mennyire József Serbán Attila a hétköznapokban?

Serbán Attila: Nem igazán. Ellentétes a habitusommal, és nem is ilyen karaktereket szoktam játszani. Energikus, dinamikus, robbanékony, mozgékony szerepeket szoktam inkább kapni, és a mindennapi életben is egy energiabomba vagyok. Az elején meg is kellett küzdenem azzal, hogy lefojtsam a bennem lévő erőket, de aztán jött ez a nyugalomérzés, és azóta már nem is olyan nehéz. Talán az a közös bennünk, hogy mindkettőnk álma beteljesült. A hit és az álom mindig komoly szerepet kapott egész életem során. Úgy gondolom, a hit ad erőt álmaink megvalósításához.

HAON: Ha már az álmoknál tartunk, van szerepálmod?

Serbán Attila: A We will rock you-ból nagyon szeretném eljátszani Galileót! Lehet, hogy nem lesz belőle semmi, de akkor is egy szép és nekem való álom. Most úgy érzem, eljött számomra egy olyan fordulópont itt a Madách Színházban, ami nem mindennapi. Iszonyatosan jók a visszajelzések a Józsefről! Pápai Erikával együtt játszunk az Isadorában. Eljött, megnézte az előadást, és felhívott utána – jólesett a dicsérete!

Szintén a debreceni színházban kezdte pályafutását Posta Victor, aki a Légy jó mindhalálig gyerekcsapatában játszotta Orczy szerepét. Ezt követően sem szakadt el a színpadtól, először zongoraművésznek tanult Svájcban a Bázeli Zeneakadémián. Mikor a svájci évek után hazatért, elvégezte a Színművészeti Egyetemet, és frissdiplomásként a világ legfiatalabbjaként megkapta az egyik legjellegzetesebb Webber-műnek, Az operaház fantomjának főszerepét. A Józsefben a darab egyik felejthetetlen szerepét, a Fáraót alakítja. Erről kérdeztük.

HAON: Eddig komolyabb karaktereket játszottál. A most kapott Elvis-paródia mennyire tükröz téged?

Posta Victor: Nagyon nagy fantáziát láttam a szerepben, amikor megkaptam. Az igaz, hogy eddig inkább drámai szerepekben voltam látható, de nagyon szeretem a vicces dolgokat is, és kifejezetten örültem annak, hogy kicsit kibújhatok a megszokott karakterekből. Nagy örömmel vetettem bele magam a munkába. Több figurából gyúrtam össze a Fáraót; a legfontosabb Elvis volt, de ezt el kellett rajzolni, mert inkább egy karikatúrát szerettem volna megjeleníteni, mindemellett merítettem több más karakterből is.

HAON: Fantasztikusan átjön a humorod is.

Posta Victor: A komédiát a legnehezebb játszani, és nagyon finoman igyekeztem kidolgozni a poénokat. A próbafolyamat során sok mindent kipróbáltam, és azokat tartottam meg, amik úgy tűntek, hogy bejönnek a közönségnek.

HAON: Mennyire hagytak neked teret arra, hogy önállóan dolgozd ki a Fáraó figuráját?

Posta Victor: Örültem, hogy sok mindent kipróbálhattam. Szirtes tanár úr látta, hogy jó mederben folyik a karakter kidolgozása, és nem akarta átformálni az általam kreált figurát. Hagyott próbálgatni, engedte szárnyalni a fantáziámat, így önmagamtól és önmagamból építhettem fel a karaktert. Sok mindent kipróbáltam többféleképpen is, ami nem működött, azt elhagytam. Különleges ajándék, ha egy produkcióban teljesen te magad tudod létrehozni a figurát.

HAON: Hogy emlékszel a meghallgatásra?

Posta Victor: Nagyon készültem erre a meghallgatásra, éppen azért, mert jó lehetőségnek tűnt arra, hogy egy másik, kevésbé ismert arcomat is megmutassam. Már úgy mentem a meghallgatásra, hogy otthon a tükör előtt kigyakoroltam azt a Fáraót, ami bennem élt – ennek egy továbbgondolt, kibontott változata született meg végül a színpadon.

HAON: Gondoltad volna, hogy ennyire komplex feladatod lesz Fáraóként?

Posta Victor: Annak idején, a meghallgatáson nem gondoltam volna, hogy ennyire meg lesz mozgatva ez a figura. Sejtettem, hogy lesz benne egy-két mozdulat, ehhez képest a második rockyt végig kell táncolni. Tihanyi Ákosnak (koreográfus) nagyon sokat köszönhetek, adott egy alap mozgásvázlatot. Mindemellett megnéztem rengeteg Elvis-videót és igyekeztem néhány saját mozdulatot is beletenni, így gyúrtuk ki az Elvis-Fáraót.

HAON: Munkával töltöd az egész nyarat?

Posta Victor: Igen. Most folyamatosan játsszuk a József és a színes, szélesvásznú álomkabátot, közben ismét bemutatjuk A vámpírok bálját a Magyar Színházban, ahol Herbert vagyok, júliusban pedig jön Az operaház fantomja.