Tévelygések

Ezt a rendet a rádió új struktúrája sok ponton alapvetően megzavarta, és a mai napig nem sikerült megteremteni az új rendet. Legalábbis nem mindenben. Most hagyjuk a végleg kiszorult műsortípusokat (pl. Falurádió, magyar nóták, sanzonok, értelmiségi rétegműsorok). Újabban két lényeges műsortípus kiszorulása vagy legalábbis tévelygése bánt. Az egyik az értelmes, művészetekről szóló beszélgetés, amelynek alaptípusa a Társalgó volt. Az új struktúrában egy ideig úgy tűnt, megtalálja helyét a Bartók délelőtti műsorában. Most eltűnt onnan is. Maradt belőle a Bartókon este fél óra. Aztán ott voltak a Bartók igényes rádiószínházi műsorai, hangjátékai, előbb délelőtt is, délután is. Aztán a délelőttit kiszorította a Társalgó, majd azt a régi és új felvételekből összesöpört Hangfogó. Maradt a délutáni. Most eltűnt az is. Már nincs a Bartókon délutáni rádiószínház, noha maga a műsor megmaradt. Az egyik nap 19 órakor, a másik nap 21.15-kor és így tovább. Nincs helye. Vajon miért? Ugyanis eddig is 99 százalékban ismétlésekből, régi adások felújításából állt össze, nem hiszem tehát, hogy pénzügyi okai lennének. Akkor mi más? A műsorszerkesztők elbizonytalanodása, kapkodása, a hallgatottság számainak misztifikálása. Így válhatott a Petőfi kizárólag egyetlen típusú zenei szórakoztatás csatornájává, és így lehet lassan a Bartók is nagyon egyhúrú, olykor esetlegesen összegereblyézett műsorhalmaz. (És a jobb sorsra érdemes, igényes dzsessz ügyét még nem is említettük.) Persze ezekkel a megjegyzésekkel kissé saját csapdámba estem, ugyanis igényes a komolyzenei műsor. De talán lehetne – épp a jó prózai műsorok révén – még változatosabb, színesebb.

Azt mondják a tudósok, az ember sejtjei gyakorta kicserélődnek. Még a vér is. De könyörgök, a csontváz azért marad.

– Bényei József –