Vöröseltolódás

Sztálin elvtárs fogta magát, és visszanőtt, mint a gyík farka, de úgy, hogy még Leonardo Kolosszusán is túltornyosult, és ott várja a polgárosztályt és a vele szövetségeseket a Modem belső kertjében, a csütörtökön este megnyíló, Szocreál című kiállításon, és persze máris kíváncsi volnék, mit szólt volna a nép, ha a Generalissimust is kívülre, a Modem elé teszik, mint tavaly a gigászi lovat. Sőt, annak talán még nagyobb reklámértéke lett volna, ha a Lenin-szobrot állítják vissza a Kollégium sarkához, és most ismét mutathatná öles karjával az irányt: errefelé van a kiút a – Modembe. Illetve, ismervén az Emberi Jogok Európai Bíróságának minapi ítéletét, akár a veres csillagot is ki lehetne tenni a művészeti központra, ha még nem lenne kint, legalábbis a nagy októberiig, ameddig a több szempontú szoc-kiállítássorozat zajlik ott.
Joszif Visszarionovics azonban bé van zárva, nem kell félnünk tőle, a szellem, amely jól bejárta Európát, a palackban marad, nyugodtan, testközelből szemlélhetjük a sztálini gólemeket, nem harapnak, etetésük persze szigorúan tilos, üdvözli Önt az Orwell Állatke Rt.
Túl az ötvenes évek szocreálja által felvetett esztétikai kérdések izgalmasságán, a rákosizmus, festészetestül, szobrászatostul egyre távolodván tőlünk, olykor még derűsnek is tűnhet a mostani „kapreál”-ból nézve, vöröseltolódás van, mondják a csillagászok, de azért ugyanúgy érezhető még a borzongató, vagy épp gyomormarkoló közelsége is.
És valljuk be: élvezzük meghuzigálni a döglött oroszlán bajuszát. Azzal a jelentős különbséggel persze, hogy az oroszlán nemes állat.
– Fábián György –

http://ludwighernya.blogging.hu
Hernya extra – A szerző blogja