Honnan lehet diákmatricád végzés után?

Tudja a magyar, hogy kell élni, legalábbis túlélni. Nem szeretünk fizetni, annyit semmiképpen sem, amennyit kellene. Ehhez viszont csalni kell. Ezt pedig már hamar felfedezik a diákok is. A szülői buksza vékonyítása mellett más módszereik is vannak a pénzszerzésre. A szorgalmasabbak diákmunkát vállalnak, míg az „életrevalóbbak” kihasználják az intézményi bürokrácia réseit.

Nem általános megoldás, mégis sokan élnek azzal a lehetőséggel, hogy „véletlenül elhagyják” középiskolás diákigazolványukat, amit „véletlenül megtalál” egy olyan nem rég végzett pályakezdő, akinek már nem áll módjában a kedvezmény igénybevétele. Misi elmondta, ő két évig használta ki az üzletelő kedvű diákokat. „Suli közben bejelentettem, hogy elhagytam a diákom, azt eltettem, eladtam kétezerért, kaptam másikat potom pénzért az iskolától. Amikor pedig végeztem, akkor elővettem a félretett igazolványt, és vettem rá matricát. Már ezerötszáz- kétezer forintért hozzá lehet jutni, mindig van, aki talál egyet vagy tud valakit, aki eladná. Volt azonban olyan is, hogy a titkárságról hoztak ki valahogy érintetlent, és előttem szedték le a fehér papírról. Ez mondjuk ötezer volt, de baráti alapon. Más fizet érte tíz- tizenöt ezret is, de az is megéri. Én vidékiként tízezreket spóroltam vele havonta”
Tóth Károly, a Hajdú Volán ellenőrzési osztályának vezetője úgy nyilatkozott, hogy a matricával kapcsolatos intézkedések november-december környékén az esetek tíz százalékát teszik ki. „Ezek oka általában a matrica hiánya. A csalás nehezen kezelhető téma. De ha a hamisítás alapos gyanúja merül fel, tehát rongált a levonó, nem vonhatjuk be ugyan azt, de jelezhetjük a kártyán lévő tanintézmény felé az esetet. Ha azok megerősítik, hogy valóban hozzájuk jár a tanuló, akkor nincs belőle probléma.”
„Egyszer volt, hogy belém kötött az ellenőr, mert hamisnak gondolta a vinyegtát, mivel lejött a széle, pedig az eredeti volt, még suliba jártam. A csencseltekkel viszont sosem volt gond. Ha ugyanis rálehelünk, lágyabb lesz a ragasztó. Némi kézügyesség kell ugyan hozzá, hogy átrakd, de nem nagy szám.”
Szabóné Joó Andrea iskolatitkár szerint náluk, a Fazeka Mihály Gimnáziumban nem jellemző, hogy a gyerekek visszaélnének az okirattal. „Nyolcszáznegyven diákból egy-kettő hagyja el, de ők is trehányságból, mondjuk a pénztárcájukkal, mindenükkel együtt.”
Talán vannak iskolák, ahol nem annyira felkapott ez a módszer, az viszont bizonyos, hogy a jelenség még él, diák körökben pedig a köztudatban van.

Tanár-diák konfliktus