Ünnep

Többnapos, ritkán hallhatóan gazdag műsorsorozattal ajándékozta meg a hallgatókat a rádió. A legnagyobb ajándék talán az volt, hogy a Bartókon a hét zeneszerzőjeként szólaltatták meg Johann Sebastian Bachot.

Volt azonban más is, nem csupán klasszikus zene.

Számomra a hét örömét az jelentette, hogy soha ennyi magyar költő verse meg nem szólalt a rádióban, mint most. És a legtisztább beszéd ma sem más: a Biblia és a költészet. Három műsort emelnék ki: az egyik a csendről szólt, a másik a Angyalházát mutatta be Tornyi Ferenc most is kiváló riportjában, a harmadik egy Andrássy úti villa lakóit, akik együtt karácsonyoznak évek óta.

Vajon hallgatták ezeket azok is, akik másodpercenként sértik meg a csendet, vagy akik lenézik még mindig a tanyasi embert, vagy akik elfordulnak embertársaik nyomorúságától? Bizony én politikusokat ültetnék a mikrofon elé, hogy ők mondják egymás szemébe a szeretet törvényeit, meg a megbocsátásét, meg a szolgálatét és minden ünnep szépségét. Rossz rágondolni is, hogy ha lezajlik az ünnep, mivé változik megint a magyar közélet. Szeretem én persze az ünnepeket, meg a rádió ünnepi műsorait is. De mégis félek a világtól, az emberektől, a csalóktól, a gyűlölködőktől, a kirekesztőktől, a szájhősöktől.

Mert az ünnep ritkább, mint a hétköznap. Az ököl és a sértegetés erősebb, mint a csönd.
– Bényei József –