Az ágytakaró

Hétfőn este a Bartókon a nagy

írónak Az ágytakaró

című kisregényéből

készült új

rádiójátékot hallgattam.

Elégedetlenül. Már a kisregény

sem tartozik Móricz

mesterművei közé, folytatásos

regényként jelent meg 1928-ban

először. A társadalom teljes

struktúráját átfogni

képes író ez alkalommal saját

házasságának, nőkkel

való kapcsolatának

ellentmondásosságait írja meg,

jobbára egy bő anekdotára való

mesében. A főszereplő Bécsben

vásárol egy szép

ágytakarót, ám a

vásárolt áruért az

ár többszörösét kell

vámként kifizetnie, s eltitkolt

pénzét feláldozza a család

oltárán, lemondva vonaton megismert

lánnyal való további – s nem

költségmentes – kapcsolatról. Az

ágytakaró így válik –

noha kényszeresen – a

házasság

megmentőjévé, az álmok

eltakarójává. Jópofa sztori,

noha nem Móricz tollára

méltó, mert egyébként ebben a

prózában sem tudta igazán

megírni első házassága teljes

és valódi igazságát.

(Bár regényei többségének

nőalakjaiban megjelenik vagy legalább felvillan

Janka alakja.) Csuja Imre

és Börcsök Enikő, a

férj és a feleség alakját

megformáló színészek remek

művészek, ráadásul hordoznak is

valamit az író rusztikusabb

világából, mégis azt

érzem, hogy tehetségükből nagyobb

volumenű feladatra is futná

Móricz

életművéből. Az

átdolgozás jól adja vissza a

kisregény pergő dialógusait, ám a

világháború és a forradalmak

utáni magyar társadalmi metszet

bemutatása nem sikerült. Igaz, a

kisregényben is ez a leggyengébb, néha

mesterségesen előrángatott szál.

A fentiek ellenére azt mondom: jó, hogy

elkészült ez a rádiós

változat. Móricznak

még a gyengébb művei is

sugároznak annyi szellemet, nyelvi és emberi

játékot, tartást és belső

ragyogást, hogy

rádióváltozatban tovább

éljenek.

Az ágytakaró alatt sok minden

elfér.

– Bényei József –