2012.06.27. 07:28
Jegyzet: Talált pénz
<em>Sorjáznak a kifizetetlen csekkek, szorít a tovább már nem húzható nadrágszíj – micsoda boldogság ilyenkor pénzt találni.</em> <strong>Fabók Ágnes jegyzete.
Sorjáznak a kifizetetlen csekkek, szorít a tovább már nem húzható nadrágszíj – micsoda boldogság ilyenkor pénzt találni. Fabók Ágnes jegyzete.
Az ember rögtön fellélegzik, a későbbiekre nézve pedig szemeit tágabbra nyitva kémleli a kallódó forintokat, hátha megint lel egy keveset. Persze józan paraszti ésszel a takarékoskodást ekkor sem hagyja el, hiszen talált pénzre számítani nagy felelőtlenség.
Sőt, már-már olyasféle pofátlanság, mint amikor a koldus számon kéri a polgárt a neki járó alamizsna miatt. S, amikor az mentegetőzik, hogy a gyereke taníttatására kell, akkor a földön fekvő „szerencsétlen” még fel is háborodik, hogy miért az ő pénzén?!
Na, de tanmeséket félretéve beszéljünk komolyan az önhikiről (önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő önkormányzatnak adható támogatás), amit 14 éve csak a valóban rászorulóknak hoztak létre. Mára azonban az érzi rosszul magát, aki nem pályázik. Sőt volt olyan megyénkbeli polgármester, amelyik magyarázkodásra kényszerült, hogy miért nem áll sorba a „talált pénzért”.
Mostanra sok település úgy számít az önhikire, mint koldus a megszokott alamizsnára. Betervezik a költségvetésbe, persze nem papíron, s tisztelet a kivételeknek, de sokan nem is próbálják csökkenteni vagy ne adj Isten kigazdálkodni az évente kért összeget.
Mi ez, ha nem felelőtlenség?
Önhiki Hajdú-Biharban:
