2012.06.05. 07:10
Nézőpont: Viszonyok
<em>Még a rendszerváltás előtt leveleztem Amerikába, legalábbis egy darabig, mert alig néhány évvel korábban családjával disszidált fiatal ismerősöm, történetesen egy lány, valószínűleg megorrolt rám az utolsó levélváltásunk miatt.</em><strong> Égerházi Péter jegyzete.</strong>
Még a rendszerváltás előtt leveleztem Amerikába, legalábbis egy darabig, mert alig néhány évvel korábban családjával disszidált fiatal ismerősöm, történetesen egy lány, valószínűleg megorrolt rám az utolsó levélváltásunk miatt. Égerházi Péter jegyzete.
A ’80-as évek még nem kapitalista, de már a szocializmus kereteit feszegető társadalmi légkörében valami olyasmit találtam írni, hogy mennyire sajnálom a tengernyi szenvedése miatt, amit a nős főnökével folytatott viszonya okán oszt meg velem, miközben itt nálunk a béke szigetén nem történik semmi.
Az akkori kapcsolatbontó ironikus okfejtésem azóta is többször eszembe jut, sajnos keveset vesztett aktualitásából. Mert feltételezem, egy hasonló levelezés ma sem hozna más eredményt. Nekem oldalakon keresztül kellene olvasnom az Amerikába szakadt honfitársam magánéletéről, mert ott a politika érdektelen, én meg rátelepednék a mindennapok lélekölő megpróbáltatásaival példák során keresztül ecsetelve a pártoskodás család- közösség- barátságromboló hatásait. Meg azt, hogy még a leírt szó mögött sem feltétlenül kell pontosan azt érteni, ami; hogy vannak szavak, melyeket le sem lehet írni; hogy tudjuk, akik mondják, maguk sem hiszik; hogy a szálkás meg gerendás szólásmondás sokaknak hiányzott a tananyagból.
Sajnos, több mint 20 év után is ezzel untatnám…
