Aliz, egy gondozásban lévő lány szomorú története

Debrecen - A nevelőszülő és az intézmény vitájának áldozata a gyermek.Etelka kilenc éven át gyermekgondozóként dolgozott, közben 2003-tól idén áprilisig nevelőszülői megbízást is vállalt. Ezalatt egyszerre több, eddig összesen tíz (néhány úgynevezett problémás, alkoholizáló, drogos, nehezen nevelhető) gyermeket fogadott be az otthonába – legutóbb két tizenéves lányt. Ám – mint mondja – idén év elején egy pszichiátriai vizsgálaton a gyermekek további nevelésére alkalmatlannak nyilvánították.

A nála lévő egyik súlyos hormonbetegséggel küzdő 13 éves kislányt a gyámja (egy hivatalos személy) jóváhagyásával szintén pszichiátriai kórházi kezelésre utalták, ahonnan már más nevelőszülőkhöz került – Püspökladányba. Visszavágyott azonban Etelkához, és útra kelt. Amikor találkoztak, az asszony nyugtatgatta, és kötelességét teljesítve jelentette, hogy hol van a gyermek. Ezt követően a lányt a Tégláskerti utcai befogadó otthonba vitték, ahonnan ismét lelépett. (Közben újra befektették a gyermek-pszichiátriára).

Kisebb-nagyobb kihagyásokkal több mintegy három hónapja Etelkával él, papírok nélkül. A gyámja minden iratát elvette – mondja a nevelőszülő, hozzátéve, hogy Alizkát emiatt a szükséges orvosi kezelésekre sem viheti el. Természetesen pénzt sem kap, mivel a kislány papír szerint a befogadó otthonban van.

Aliz nem könnyű eset: betegsége miatt feltűnően alacsony növésű, tavaly az édesanyja és a nagymamája is meghalt, időnként félős, ingerlékeny, olykor kevésbé együttműködő. Etelkához láthatóan ragaszkodik, de a hivatal, illetve a gyámja szerint ezt a kapcsolatot meg kell szakítani.

Okafogyottá vált

Az eddig leírtakat elküldtük a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnak, tudatában annak, hogy az intézmény személyiségi okok miatt adott ügyekről nem nyilatkozhat (a neveket mi is megváltoztattuk).

Másnap délelőtt telefonon beszéltünk Erdei Sándorral, a szakszolgálat vezetőjével, aki tájékoztatott a szabályszerű eljárásokról, amelyeket mindig követnek. Bizonyos esetekben igazságügyi orvosszakértő mondja ki a nevelőszülő alkalmatlanságát, ilyenkor pedig nincs mód a mérlegelésre. „Mivel a gyermekek nagy része szintén traumatizált, nagyon fontos az egészséges családi környezet” – tette hozzá.

A gyámhoz egyetlen kérdésünk volt: miért kell magánál tartania Alizka személyi okmányait? De, mire feltettük, okafogyottá vált. Különös időbeli egybeesések folytán ugyanis Etelkát telefonon még aznap délelőtt behívta az irodájába, és tájékoztatta, hogy az édesapa hozzájárulásával immár hivatalosan családba fogadhatja Alizkát. Ugyanekkor átadta nekik a lány papírjait is.

Hogy addig miért nem tette? Mint mondta, egyebek mellett azért, mert Alíz gyakorlatilag szökésben volt, s nem akarta, hogy a tartós betegsége miatt ingyenes utazásra jogosító igazolvánnyal elvesszen a szemük elől.

HBN-SZK

Alkalmas és alkalmatlan

Mondhatnánk: mire a végére értünk, a történet megoldódott. Igaz, a családba fogadott gyermek neveléshez a szülő nem kap állami támogatást. Ha pedig azt kérdezik, hogy ugyanaz az ember lehet-e alkalmatlan nevelőszülőnek és alkalmas családba fogadó szülőnek, a válasz: igen. Hiszen a psziciátriai betegséggel küzdő szülőtől sem veszik el a gyermekét – érvelnek a szakemberek. Erdei Sándor hozzátette: a nevelőszülői munkához (ami hivatásszerűen végzett megbízásos jogviszony) a jogszabály pályalkalmassági feltételeket szab.