Nézőpont: Kukába, kukából

Hová lesz az a sok ételmaradék, amit az ebéd végeztével a „terítősök” visszavisznek a konyhapultra? – bármilyen meglepő, ez a kérdés sokáig izgatta a képzeletemet nagyon fiatal koromban. Kovács Zsolt jegyzete.Mígnem egyszer vissza kellett mennem a napközibe délután, és válasz született a nagy kérdésre. A nyárfa alatti hatalmas fahordóból mocskos ruhájú férfi vödörrel hordta az ételmaradékot az utcán álló stráfszekér platójára, egy valószínűtlenül nagy kádba. „… a malacoknak megy a telepre…” – jött a válasz.

Eltelt sok év, amikor az ételmaradék újabb hasznosulásával szembesültem, mégpedig Budapesten, a Nyugati előtti aluljáróban. A rosszul öltözött, elnyűtt ember hónaljig mászott a kukába, majd előhúzott egy fél hotdogot és két zsemlemaradékot. És ette! Nyugat-Európában viszont a felfoghatatlan mértékű pazarlással találtam magam szemben nemegyszer. Hatalmas adag ételeket vettek, szedtek, majd szinte csak belekóstoltak, már hagyták is ott, mert újabb finomság tűnt föl. A maradék a kukában végezte. Mint ahogy a kukában végezte hétfőn a lejárt szavatosságú étel is Debrecen belvárosának új élelmiszerboltja esetében. A hússal, banánnal, káposztával, péksüteménnyel, gombával telepakolt kukákat még azelőtt eltüntették, hogy a hajléktalanok vagy az erre rászorulók bármit is kivehettek volna belőle.

Mindez tisztán mutatja, hogy mi, és ez alatt értem európaiságunkat is, össztársadalmi szinten inkább tartozunk a világ pazarló, mintsem a szűkölködő nemzetei közé. Ám kis hazánkban vékony jégen járunk, mert nálunk a bőség, vagy annak látszata, éppen úgy jelen van, mint az éhezés. Recept egyelőre sem nálunk, sem a világban nincs arra, hogy a mennyiségében elegendő élelmiszert úgy lehessen elosztani, hogy sem pazarlás, sem nélkülözés ne legyen. Nincs recept, mert az élelmiszer áru, pénzt ér, gazdagságot jelenthet. És ez a tény egyelőre mindent felülír. Akár itthon, akár a világban.

Nyolc kuka telve élelmiszerrel

Az áruházakból Debrecenben is tonnaszám kerül élelmiszer a szemétbe, miközben az éhség ezreket gyötör nap mint nap. A még fogyasztható táplálék kimentésével és a rászorulókhoz juttatásával az országban egyelőre csak civil önkéntesek foglalkoznak, de a mi megyénkben még nincs begyűjtés. Ezért láttunk a város közepén nyolc kukát – élelmiszerrel töltve.