Jegyzet: Húzó

Egy éve tart a mostani pacalhúzás, előbb-utóbb már azt kezdhetné vélni az egyszerű polgár: tán ezzel akarja kitölteni hivatali idejét a kormány? Azzal telnek-e el az évek, hogy „IMF, gyere ide, takarodj!”, az lenne-e a gazdaságpolitikánk paradigmája, mindig a valutaalapos-uniós megállapodással vagy meg nem állapodással cicázva megpróbálni lépdelni – egyet előre, kettőt hátra? Fábián György jegyzete.

És vajon mi az igaz? Az, hogy a valutaalap, az unió és egyéb nemzetközi nagyokosságok összeesküdtek a magyarság elpusztításáért, és ezt nyögjük most? Vagy az előbbi csupán eszelős elmélet, és butaság az elszigetelődést eredményező kuruc szembeszállás, és csakis a minél szorosabb nyugati pénzügyi együttműködésnek van létjogosultsága? Azért van-e a válság, mert a nemzetköz nyúz minket, miközben a kormány megpróbál hősiesen helytállni, vagy épp ellenkezőleg, a tőke jót akar, csak a vezetőink ügyefogyottak?

Ilyen kérdésekkel szembesülvén nem tudok mást, csak egyre a régi vesszőparipámba botlani. Nevezetesen abba, hogy az egyszerű polgár kellő információ, illetve az utánajárásra fordítható erőforrások hiányában a fentiekben nem képes megalapozottan dönteni. Legfeljebb hinni tud valamelyik álláspontban. Rokonszenv alapján. Nem túl biztató.