Olvasói levél: Egy „köszönömöt” megérdemelnénk

Debrecen - A 2-es villamossal kapcsolatban írok, mint Füredi u. 34. szám alatti lakos. Ez az épület a Dózsa György - Füredi út kereszteződésében lévő 9 emeletes társasház a Malomparkkal szemben. Előrebocsátom, a levél nem panaszkodás céljából íródott, de azért érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy ez a 34 család min ment keresztül az építkezés 3 éve alatt - kezdi sorait olvasónk.

Azóta elvették az épület közvetlen parkolóhelyét, ezért 3 évig össze-vissza találtunk parkolót, melynek helyére gépparkot telepítettek. A gépek kora reggeltől sokszor késő estig, sőt sokszor hétvégén is ki-be járkáltak iszonyú nagy zajjal, porral és büdössel. A porolóerkélyt szinte sose lehetett kinyitni. Sok esetben a harckocsikhoz hasonló lánctalpas gépek is csikorogtak és pöfögtek eszméletlen zajjal.

Mi jártunk haza naponta azon az olajos sáron keresztül a gépeket kerülgetve.

Mi szedegettünk naponta a cipőtalpból a beleragadt bitument és a karcoló kavicsokat.

Mi 3 évig intenzív részesei voltunk a villamos vonal építésének.

Lehet, sőt biztos, hogy a városban volt több ilyen gépjavító-parkoló több is. Ott gondolom ők is elmondhatják azt, hogy nagyban megszenvedték a 2-es villamost. A villamosnak mi is haszonélvezői leszünk, de azok is, akik a harctértől békésebb környéken laknak. Csak arra lennék kíváncsi, eszébe jut-e az önkormányzatnak vagy a DKV-nak, hogy ebben a nagy osztogatásban, ami lesz majd a sok „megérdemlő hős” között, hogy van egy réteg, aki talán jobban végigszenvedte ezt a 3 évet.

Történelmi pillanat lesz az átadás, ami végül is igaz és egy nagyon hasznos, környezetbarát megoldás született. Arra a figyelmességre viszont, hogy az átadáskor, ezeknek az embereknek megköszönjék, akár a város lakói nevében is azt, amit végig csendesen elviseltek. Gondolhatunk itt például egy jubileumi plakettre, ami esetleg valamennyi térítésmentes utazásra jogosít a 2-es vonalon. Nemes és figyelmes gesztus lenne az önkormányzattól, a polgármestertől. Ez nem lenne nagy költség, de azért éreznénk, hogy „tudnak rólunk”.

Ezt a levelet csak magam nevében írom, senki sem biztatott, vagy nyafogott. Jelenleg két mankóval járok, két komoly műtét vár rám, és ebben az évben villamosra ülni semmi képen nem tudok. Tehát nem az ingyenjegyre hajtok.

- Földháti Csaba, Debrecen -